Lehet, hogy ADHD-s a gyermekem?

<< Vissza a cikkek, és prezentációkhoz

Svábhegyi Gyermekgyógyintézet Hírlevele 1.
„A tanulás kínlódás, az együttlét fárasztó…  Lehet, hogy ADHD-s a gyermekem?”

Ki ne ismerne olyan gyermeket, aki nagyon eleven, szertelen, szétszórt, aki nem teljesít képességeinek megfelelően az iskolában?
-          Akire azt mondják, hogy jó képességei vannak, de nem érdekli a tanulás?
-          Aki egyik tanárnak tanul, a másiknak nem?
-          Aki álmodozik, nem tud fontossági sorrendet állítani, szerte-szét hagyja, vagy gyakran elhagyja cuccait?
-       Aki brillírozik, aranyos és kedves, ha jó napja van, rossz napokon azonban erősen kontrasztosan ennek az ellenkezőjét hozza, a legegyszerűbb feladatokat sem tudja megoldani, viselkedése szétesett, kibírhatatlan?
-          Akivel nem lehet boltba menni, életveszélyesen közlekedik az utcán, nehéz vele lépést tartani, tele van vele a lakás, a játszótér, mindig történik vele, körülötte valami, ami folyton jelentős figyelmet, időt, energiát igényel a vele lévő felnőttek részéről?
-       Aki utálja a házi feladatot; elveszíti, letagadja, órákig elhúzza, vagy éppen ellenkezőleg, igyekszik két perc alatt összecsapni?
Bizonyára ismerősi körében is van ilyen gyermek.

Bendegúz eleven kisfiú volt a kezdetektől, már az anyaméhben sokat forgolódott, mozgolódott, különösen jól reagált a szülei hangjára, egyes zenékre. 

Kicsit korábban született meg a számítottnál, köldökzsinórja sodrott volt és egyszer rá is csavarodott, a szülés így nem volt egyszerű, a magzatvízzel és a szívhangjaival sem volt minden rendben, a szülés után viszont nem volt vele különösebb baj, kicsit hosszabban volt sárga, mint a többiek. Amíg anyukája szoptatta, - sajnos nem sokáig – minden rendben volt vele.  Ahogyan azonban tápszerrel ki kellett pótolni az anyatejet, az éjszakák álomtalan rémálommá alakultak, sokat sírt, állandóan nyugtalan volt, karban kellett tartani, lekötni valamivel.

Ekcémás, később kruppos lett, ez növelte a szülők aggodalmát és gondjait. Mozgás fejlődése gyorsan lezajlott, nem kúszott, a fenekén hátrafelé csúszkálva közlekedett rövid ideig, majd hamar felállt és 9 hónaposan már önállóan megindult. Azóta meg sem áll. Beszélni másfél évesen kezdett, kicsit nehezen, most viszont a fordítottja igaz rá, nem lehet lelőni.

Ha vendég jött, mindig ott téblábolt, mindenhez volt hozzáfűzni valója és elvárta a válaszokat kérdéseire.

Az oviba viszonylag gyorsan beszokott, hamarosan azonban panaszkodni kezdtek, hogy főnökösödik és erőszakos a többiekkel, ha a dolgok nem az ő elképzelése szerint alakulnak, időnként dührohamokat produkál. Szerencsére egy jó óvó nénihez került a második ovijában, akihez mindig szívesen bejárt, problémák csak akkor voltak, amikor valami miatt ő nem volt bent.

Bendegúz és vele mindenki más is nagyon várta az iskolát. Büszkén, kíváncsian, nagy reményekkel indult. Az első pár nap csodálatosan telt, a tanító nénik dicsérték, ő maga meg kimeríthetetlen lelkesedéssel beszélt az iskoláról. Második héten azonban már nem akart menni, mondván, hogy ő már ott volt, és most mást is szeretne csinálni. (…) A tanító nénik is elkezdtek másról is beszélni, mint Bendegúz jó képességeiről, és megemlítették többször is anyukájának, hogy jó lenne egy kicsit következetesebben kezelni őt, érdeklődtek, hogy minden rendben van-e otthon a szülők között, s hogy apának is keményebben kéne fognia vagy több időt töltenie vele. Ez nem segített anya optimizmusán Bendegúzt illetően, és férjével is több vita forrásává vált. Apa azon a véleményen volt, hogy Bendivel nincs semmi baj, és egyetértett a tanító nénivel, hogy jobban kéne csak kezelni őt, neki ugyanis nem sok erőfeszítésébe került ez, akkor még …. 

Mi is az ADHD?
A „hiperkinetikus zavar, „az aktivitás és figyelem zavara” ill. "hiperaktivitás és figyelemzavar" (Attention Deficit and Hyperactivity Disorder = ADHD), jellemzői a nagymértékű figyelmetlenség, nyugtalan és impulzív magatartás, és a pszichológiai fejlődés következményes károsodása. A tünet együttes általában a kora gyermekkorban jelentkezik, 5 éves kor előtt. Sok esetben már két éves kor körül is észlelhetünk jellegzetes tüneteket, melyek többnyire a serdülőkor végéig, ill. az esetek kb. harmadában az egész felnőttkorban fennállnak. A hiperaktív, figyelem- és impulzuskontroll-zavaros tünet együttes a különböző életkorokban jellemző képeket mutat.
A tünetek lényege egy bizonyos szűrő és mérlegelő funkció zavara: ezeknél a gyerekeknél szűretlenül áramlanak befelé és kifelé is az impulzusok. Előbbi figyelemzavart, utóbbi túlzott, rendezetlen aktivitást, impulzivitást okoz.

Miről ismerem föl az ADHD-t?

1.    A hiperaktivitás tünetcsoportja:

a.) a gyermek gyakran babrál, mozog keze-lába, ültében fészkelődik
b.) gyakran elhagyja helyét az osztályban, vagy más olyan helyzetekben, amikor ülve kellene maradnia
c.) gyakran rohangál, ugrál, mászkál, amikor az nem  helyénvaló
d.) nehézséget jelent számára a nyugodt játék, akár önállóan, akár társakkal
                   e.) folyton izeg-mozog, gyakran olyan "mint akit felhúztak"
                   f.) gyakran túl sokat beszél

 2.  A figyelemzavar tünetcsoportja:

a.) nem figyel eléggé a részletekre, gondatlanságból fakadó hibákat vét
b.) gyakran nehézséget jelent a figyelem megtartása
c.) gyakran úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek hozzá                                                                    
d.) gyakran nem követi az instrukciókat vagy elmarad feladatainak befejezése     
e.) nehézség a feladatok és tevékenységek megszervezésében
f.) elkerüli, hogy olyan feladatokban vegyen részt, amelyek tartós mentális erőfeszítést igényelnek
g.) elveszti a tevékenységhez szükséges dolgokat
h.) könnyen elvonják a figyelmét külső ingerek
i.) a napi tevékenységben gyakran feledékeny

3.  Az impulzivitás tünetcsoportja:

a.) gyakran kimondja a választ, mielőtt a kérdés befejeződött volna
b.) gyakran nehézsége van a várakozással
c.) gyakran félbeszakít másokat (pl. beszélgetés, játék során)

Az ADHD előbb felsorolt, gyermekkorban oly jellemző tüneteiben a homloklebenyhez kapcsolódó
kivitelező funkciók deficitje jelentős szerepet játszik: 

  • nehézségek a  szervezés, fontossági sorrend felállítása, 
  • figyelem összpontosítás, 
  • a helyzethez igazodó szükséges éberségi szint fenntartása, 
  • kitartó erőfeszítés, 
  • frusztráció kezelés, 
  • a munkamemória megfelelő használatának területén 

ami az esetek 40-60% százalékában, változó mértékben, felnőttkorra is áthúzódik

Az ADHD egyik leglényegesebb vonása, hogy sokszor igen magas színvonalon és akár elmélyülten is tudnak foglalkozni mindazzal, ami érdekes, kihívó, új számukra, azaz, ami pozitív érzésekhez, érzelmekhez kötődik, vagy azt vált ki belőlük.


Mit tegyek, ha gyermekem produkálja az ADHD tüneteit?


 Az időben történő diagnózis, fejlesztés, viselkedés-terápia, szükség esetén gyógyszeres kezelés által megelőzhető a normál pszicho-szociális fejlődés elakadása, a negatív énkép, a motiválatlanság, az önmagukkal kapcsolatos reménytelenség és keserűség, az állandó nyugtalanság és elégedetlenség kialakulása, ezek által csökken sodorhatóságuk, a deviáns viselkedésre (bűnözés, kábítószer), pathológiás személyiségfejlődésre való veszélyezettségük. Megfelelő fejlesztés és kezelés mellett iskolai és később szakmai pályafutásuk sokkal inkább megközelíti értelmi színvonalukat, enélkül akár 2, esetenként 3 jeggyel (később iskolázottsági fokkal ill. fizetési kategóriával) is alatta teljesítenek. (Gyakori tapasztalat, hogy ezen gyermekek IQ-ja átlag feletti, nemritkán extrém magas, s emellett is bukdácsolhatnak.) Megőrizhetők - a nemegyszer rájuk az átlagosnál kifejezettebb mértékben jellemző - jó tulajdonságaik: az empátia, a segítőkészség, gondoskodás, a nyitottság, a lelkesedés, az önzetlenség, a jó szociális érzék, a jó intuíciós képesség, az önállóság, az átlag feletti memória, az érett gondolkodásmód, az erkölcsi érzék, a kreativitás, a fejlett humorérzék és a verbális intelligencia, melyek egyébként a sok kudarc és negatív visszajelzés folytán elszürkülnek, esetleg ellenkezőjükbe fordulnak.

Hogyan kezelik a betegséget?

Az ADHD modern kezelésére multimodális terápiát alkalmaznak, azaz egyszerre több szempont alapján építik fel a kezelési protokollt. A terápia alapját a gyermek közvetlen környezetében élő egyének; a szülők, a testvérek, a rokonság, és a tanárok megfelelő pszichoedukációja jelenti. A komplex gyermekpszichiátriai kezelés egyik kardinális pontja a gyógyszeres kezelés, ezen kívül kiemelt jelentőséggel bír a különböző pszichoterápiás módszerek, mint a viselkedés terápia, csoportos szülői, tanári tréningek alkalmazása. Számos esetben elengedhetetlen a tanulási, nyelvi nehézségek korrekt gyógypedagógiai fejlesztése is.


A megfelelő időben és szakmai segítséggel, valamint kiegyensúlyozott, segítő családi háttérrel több esélyük van arra, hogy önmagukat és másokat elfogadó, együttműködésre, alkotásra és boldogságra képes, illetve alkalmas felnőttekké váljanak.