„Tanévkezdéssel elindul valami megfoghatatlan, érthetetlen zűrzavar,
kilátástalanság, reménytelenség, káosz…”
„ Mindenkinek ilyen nehéz? Vagy csak én vagyok ilyen szerencsétlen?”
Van esély: a láthatatlan megfoghatóvá tehető a modern tudomány eszközeivel!
Lehetséges a kilépés a láthatatlan ördögi örvényből.
Az ADHD egy régi probléma, a modern kor körülményei között, új köntösben.
Korszerű megközelítése jelentős segítséget jelent a láthatatlan probléma láthatóvá, vizsgálhatóvá és kezelhetővé tételével mindazok számára, akik küszködnek vele, - gyerekeknek és felnőtteknek.
Azoknak, akiknek hivatásukból adódóan szükségük lehet rá, - családtagoknak, tanároknak, egészségügyieknek, jogi szakembereknek, rendőröknek, HR-eseknek, vagyis mindazoknak, akik naponta emberekkel foglalkoznak.
Az ADHD egy meglehetősen gyakori alkati rendellenesség, mely a mai nyugati kultúra viszonyai közt: korunk elvárási ill. követelmény- rendszerében, komoly viselkedési és egyéb következményes problémákat okoz.
Jó félmillió honfitársunk szenved benne - köztük 70 000 gyerek, és kb. 3-4-szer ennyien tőle.
Ellehetetleníti hétköznapi, anyagi, munkahelyi, iskolai, társadalmi, párkapcsolati-családi életüket, boldogulásukat.
Szertelenek, szervezetlenek, kevésbé terhelhetőek, szétszórtak, sokszor kifejezetten jó adottságaikat nem tudják sem a maguk, sem mások - a köz - javára fordítani. Többen közülük hirtelenek, indulatosak, türelmetlenek, állhatatlanok is.
Sok gondjuk van az életben, jóval több, mint átlagos társaiknak.
Mindent 3-4-5-ször annyi erőfeszítéssel, kínlódással érnek el. Amíg hajlandóak erőfeszítésekre.
Az egész élet hegymenet számukra, rakott hátizsákkal.
Ahány árnyalat van a feketétől a halvány-szürkéig, az ADHD-nak annyi különböző súlyossági fokozata lehet.
Vannak jó napjaik és rossz napjaik. Ha csak egyszer találkoztok, lehet, legközelebb nem ismersz rá.
Időben felismerve és megfelelően kezelve, rengeteg szenvedéstől kímélhetjük meg őket, hozzátartozóikat, és - hosszú távra tekintve - más pályára állíthatjuk az életüket.
