ADHD

Mi az ADHD?  -- Egy elnevezés.

A hiperaktivitás és figyelemzavar angol nevének rövidítése.

Az emberek egy csoportját illetjük ezzel az elnevezéssel, és azt mondhatjuk, hogy alapvetően az emberek két, - első megközelítésre egymástól meglehetősen eltérő – csoportja tartozik ide.

Az egyik csoport feltűnően mozgékony, izgága, sokat és hangosan beszél, általában hevesen reagál, hirtelen természetű, többnyire indulatos és a dühét nehezen kezeli.

A másik csoportra szétszórtság, szórakozottság, figyelmetlenség, elmerengés, unatkozás, álmodozás, esetenként lassúság jellemző.

Első megközelítésre ez a két csoport egymástól nagyon különbözőnek tűnhet, de ha jobban megnézzük őket, az izgága, szertelen csoportba tartozó emberek nagy része ugyanúgy szétszórt, figyelmetlen, összeszedettségre, kitartó monoton munkára ugyanúgy képtelen, mint merengő, álmodozó társaik.

A (hol lassú, hol hirtelen), szertelen, szétszórt, szórakozott személyeket nevezzük figyelemzavarosoknak, angol rövidítéssel ADD-seknek, s ha még izgágák, türelmetlenek és indulatosak is mellé, akkor ADHD-ról, azaz hiperaktív figyelemzavarról beszélünk.

Mindkét csoportba tartozó embereknek fő baja az, hogy nem tudnak teljesíteni úgy - az iskolában és sokszor otthon, illetve életük más egyéb területén, - mint azt értelmi képességeik és egyéb adottságaik alapján az emberek várnák tőlük. Ezt valamilyen szinten egyébként ők maguk is megélik és szenvednek tőle.

ADHD a gyermekkorban

Ki ne ismerne olyan gyermeket, aki nagyon eleven, szertelen, szétszórt, aki nem teljesít képességeinek megfelelően az iskolában?    

      

      Akire azt mondják, hogy jó képességei vannak, de nem érdekli a tanulás?

-         

       Aki egyik tanárnak tanul, a másiknak nem?

-          

       Aki álmodozik, nem tud fontossági sorrendet állítani, szerte-szét hagyja, vagy gyakran elhagyja cuccait?

-         

      Aki brillírozik, aranyos és kedves, ha jó napja van, rossz napokon azonban erősen kontrasztosan ennek az ellenkezőjét hozza, a legegyszerűbb feladatokat sem tudja megoldani, viselkedése szétesett, kibírhatatlan?

-          

       Akivel nem lehet boltba menni, életveszélyesen közlekedik az utcán, nehéz vele lépést tartani, tele van vele a lakás, a játszótér, mindig történik vele, körülötte valami, ami folyton jelentős figyelmet, időt, energiát igényel a vele lévő felnőttek részéről?

-         

       Aki utálja a házi feladatot; elveszíti, letagadja, órákig elhúzza, vagy éppen ellenkezőleg, igyekszik két perc alatt összecsapni?

Bizonyára ismerősi körében is van ilyen gyermek.

Bendegúz eleven kisfiú volt a kezdetektől, már az anyaméhben sokat forgolódott, mozgolódott, különösen jól reagált a szülei hangjára, egyes zenékre. 

Kicsit korábban született meg a számítottnál, köldökzsinórja sodrott volt és egyszer rá is csavarodott, a szülés így nem volt egyszerű, a magzatvízzel és a szívhangjaival sem volt minden rendben, a szülés után viszont nem volt vele különösebb baj, kicsit hosszabban volt sárga, mint a többiek. Amíg anyukája szoptatta, - sajnos nem sokáig – minden rendben volt vele.  Ahogyan azonban tápszerrel ki kellett pótolni az anyatejet, az éjszakák álomtalan rémálommá alakultak, sokat sírt, állandóan nyugtalan volt, karban kellett tartani, lekötni valamivel.

Ekcémás, később kruppos lett, ez növelte a szülők aggodalmát és gondjait. Mozgás fejlődése gyorsan lezajlott, nem kúszott, a fenekén hátrafelé csúszkálva közlekedett rövid ideig, majd hamar felállt és 9 hónaposan már önállóan megindult. Azóta meg sem áll. Beszélni másfél évesen kezdett, kicsit nehezen, most viszont a fordítottja igaz rá, nem lehet lelőni.

Ha vendég jött, mindig ott téblábolt, mindenhez volt hozzáfűzni valója és elvárta a válaszokat kérdéseire.

Az oviba viszonylag gyorsan beszokott, hamarosan azonban panaszkodni kezdtek, hogy főnökösödik és erőszakos a többiekkel, ha a dolgok nem az ő elképzelése szerint alakulnak, időnként dührohamokat produkál. Szerencsére egy jó óvó nénihez került a második ovijában, akihez mindig szívesen bejárt, problémák csak akkor voltak, amikor valami miatt ő nem volt bent.

Bendegúz és vele mindenki más is nagyon várta az iskolát. Büszkén, kíváncsian, nagy reményekkel indult. Az első pár nap csodálatosan telt, a tanító nénik dicsérték, ő maga meg kimeríthetetlen lelkesedéssel beszélt az iskoláról. Második héten azonban már nem akart menni, mondván, hogy ő már ott volt, és most mást is szeretne csinálni. (…) A tanító nénik is elkezdtek másról is beszélni, mint Bendegúz jó képességeiről, és megemlítették többször is anyukájának, hogy jó lenne egy kicsit következetesebben kezelni őt, érdeklődtek, hogy minden rendben van-e otthon a szülők között, s hogy apának is keményebben kéne fognia vagy több időt töltenie vele. Ez nem segített anya optimizmusán Bendegúzt illetően, és férjével is több vita forrásává vált. Apa azon a véleményen volt, hogy Bendivel nincs semmi baj, és egyetértett a tanító nénivel, hogy jobban kéne csak kezelni őt, neki ugyanis nem sok erőfeszítésébe került ez, akkor még ….

Az ADHD meghatározása szakmai szemmel

A „hiperkinetikus zavar, „az aktivitás és figyelem zavara” ill. "hiperaktivitás és figyelemzavar" (Attention Deficit and Hyperactivity Disorder = ADHD), jellemzői a nagymértékű figyelmetlenség, nyugtalan és impulzív magatartás, illetve a pszichológiai fejlődés károsodása. A tünet együttes általában a kora gyermekkorban jelentkezik, 5 éves kor előtt. Sok esetben már két éves kor körül is észlelhetünk jellegzetes tüneteket, melyek többnyire a serdülőkor végéig, ill. az esetek kb. harmadában az egész felnőttkorban fennállnak. 

A tünetek lényege egy bizonyos szűrő és mérlegelő funkció zavara: ezeknél a gyerekeknél szűretlenül áramlanak befelé és kifelé is az impulzusok. Előbbi figyelemzavart, utóbbi túlzott, rendezetlen aktivitást, impulzivitást okoz. A hiperaktív, figyelem- és impulzuskontroll-zavaros tünet együttes a különböző életkorokban jellemző képeket mutat.

Az ADHD szembeötlő vonásai

Tanulási és viselkedési nehézségeik a legfeltűnőbbek ezeknek a gyerekeknek. Egyenetlen, időnként kifejezetten jó, máskor csapnivaló iskolai teljesítményük, szétszórtságuk, szertelen, féktelen, sokszor zűr-zavaros viselkedésük  (idősebb korban életvezetésük), érzelmi kitöréseik; a gondok súlyosbodásával kezelhetetlenség, hangulati ill. szorongásos zavarok, testi tünetképzés (fejfájás, hasfájás stb.) hívja fel a környezet figyelmét a problémákra.

A gyermekkorban oly jellemző tünetek mögött (lásd alább) a kivitelező funkciók deficitje húzódik meg (nehézségek a  szervezés, fontossági sorrend felállítása, figyelem összpontosítás, szükség szerinti éberségi szint fenntartása, kitartó erőfeszítés, frusztráció kezelés, a munkamemória megfelelő használatának területén), ami az esetek 40-60% százalékában, változó mértékben, felnőttkorra is áthúzódik.

Az ADHD egyik leglényegesebb vonása, hogy az érintettek sokszor igen magas színvonalon és akár elmélyülten is tudnak foglalkozni mindazzal, ami érdekes, kihívó, új számukra, azaz, ami pozitív érzésekhez, érzelmekhez kötődik, vagy azt vált ki belőlük. Jellemző példája ennek, hogy, akár órákig is képes legózni egy olyan gyerek, aki egyébként az ebédet nem tudja végigülni az asztalnál.

Mi alapján mondjuk azt, hogy hiperaktív egy gyerek?

1        1.  A hiperaktivitás tünetcsoportja:

a.) a gyermek gyakran babrál, mozog keze-lába, ültében fészkelődik

b.) gyakran elhagyja helyét az osztályban, vagy más olyan helyzetekben amikor ülve kellene maradnia                                                                                      

c.) gyakran rohangál, ugrál, mászkál, amikor (nem kéne vagy nem volna szabad) az nem  helyénvaló

d.) nehézséget jelen számára a nyugodt játék, akár önállóan, akár társakkal

e.) folyton izeg-mozog, nyugtalan, gyakran olyan "mint akit felhúztak"

f.) gyakran túl sokat beszél

 2.   A figyelemzavar tünetcsoportja:

         a.)  nem figyel eléggé a részletekre, gondatlanságból fakadó hibákat vét

b.) gyakran nehézséget jelent a figyelem megtartása

c.) gyakran úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek hozzá                          

d.) gyakran nem követi az instrukciókat vagy elmarad feladatainak befejezése

e.) nehézséget jelent neki a feladatok és tevékenységek megszervezése

f.) elkerüli, hogy olyan feladatokban vegyen részt, amelyek tartós mentális erőfeszítést igényelnek

g.) elveszti a tevékenységhez szükséges dolgokat

h.) könnyen elvonják a figyelmét külső ingerek

i.)   a napi tevékenységben gyakran feledékeny

3.  Az impulzivitás tünetcsoportja:

a.) gyakran kimondja a választ, mielőtt a kérdés befejeződött volna

b.) gyakran nehézsége van a várakozással

c.) gyakran félbeszakít másokat (pl. beszélgetés, játék során)

Milyen prognózissal számolhatunk a funkciózavarok tekintetében?

A tünetek, sok esetben az idegrendszer érési fázisait követve csökkenhetnek, a gyerekek egy részénél kamaszkorban a tünetek halványodnak, megváltoznak, felnőttkorra akár teljesen el is múlhatnak. 

Leginkább a motoros nyughatatlanság, túl-mozgékonyság tűnik el, sok esetben azonban ilyenkor is megmarad a belső nyugtalanság szubjektív érzése. 

Legjellemzőbben a figyelemzavar illetve a hétköznapi feladatok megszervezésének zavara húzódik át felnőtt korra is. 

Még az impulzivitás az, ami felnőttkorban is megmarad általában, és növeli az érintettek esendőségét hangulatzavarokra, személyiségzavarokra, viselkedészavarokra, szerfüggőségekre.

Mi a teendő, ha egy gyermek az ADHD tüneteit mutatja?

A hiperaktivitást és figyelemzavart gyermekpszichiáter diagnosztizálja, ő ennek a szakembere, de fontos információt nyújtanak a gyermek jellemzőiről, nehézségeiről a kiegészítő gyógypedagógiai, pszichológiai vizsgálatok is.

Rendkívül fontos, hogy a gyermek mielőbb erre hivatott, megfelelő képzettséggel és gyakorlattal rendelkező szakemberhez (elsőként gyermek-pszichiáterhez ill. fejlesztőpedagógushoz) kerüljön állapot-felmérésre.

Fontos ez azért is, mert a fejlesztési módszerek csak bizonyos életkorig igazán hatásosak.  

Mindvégig hozzáférhető ugyanakkor - és messze a leghatékonyabb kezelés - a gyógyszeres terápia. 

A célzott, több irányú beavatkozások nemcsak a rendellenességre jellemző tüneteket rendezik, hanem hatékonyan megelőzik a súlyos következményekkel járó ún. másodlagos károsodásokat is.

Az időben történő diagnózis, fejlesztés, viselkedés-terápia, szükség esetén gyógyszeres kezelés által ellensúlyozható illetve megelőzhető a normál pszicho-szociális fejlődés elakadása, olyan másodlagos károsodások kialakulása, mint a negatív énkép, a motiválatlanság, az önmagukkal kapcsolatos reménytelenség és keserűség, az állandó nyugtalanság és elégedetlenség.

Ez által csökken sodorhatóságuk, - a deviáns viselkedésre (bűnözés, kábítószer), patológiás személyiségfejlődésre való veszélyezettségük. Megfelelő fejlesztés és kezelés mellett iskolai és később szakmai pályafutásuk sokkal inkább megközelíti értelmi színvonalukat, enélkül viszont akár 2, esetenként 3 jeggyel (később iskolázottsági fokkal ill. fizetési kategóriával) is alatta teljesítenek. 

(Gyakori tapasztalat, hogy ezen gyermekek IQ-ja átlag feletti, nemritkán extrém magas, s emellett is bukdácsolhatnak.) 

Megőrizhetők - a nemegyszer rájuk az átlagosnál kifejezettebb mértékben jellemző - jó tulajdonságaik: az empátia, a segítőkészség, gondoskodás, a nyitottság, a lelkesedés, az önzetlenség, a jó szociális érzék, a jó intuíciós képesség, az önállóság, az olykor átlag feletti memória, a széles látókörű érett gondolkodásmód, az erkölcsi érzék, a kreativitás, a fejlett humorérzék és a verbális intelligencia, melyek egyébként a sok kudarc és negatív visszajelzés folytán elszürkülnek, esetleg fonákjukra fordulnak.

Hogyan kezelik a betegséget?

Az ADHD modern kezelésére multimodális terápiát alkalmaznak, a gyermek egyéni jellegzetességeit figyelembe véve, több részből, egyszerre több megközelítésből építik fel a kezelési protokollt. A terápiát megelőzi és sikerességének alapfeltétele a gyermek közvetlen környezetében élő egyének: a szülők, a testvérek, a rokonság, és a tanárok megfelelő pszicho-edukációja.

A komplex gyermekpszichiátriai kezelés egyik kardinális pontja a gyógyszeres kezelés, ezen kívül kiemelt jelentőséggel bír a kísérő-támogató pszichoterápia, a viselkedés terápia, csoportos szülői, tanári tréningek alkalmazása.

Külön jelentősége van a rendszeres testmozgásnak, a szabadban való tartózkodásnak, és az esetek egy részében az étrendnek is.

Egyre több vizsgálat foglalkozik modern, információs technológiai alapokon működő módszerek, például a neuro-feed-back, valamint a speciális ADHD-coaching hatékonyságával. Számos esetben szükség van a speciális tanulási, nyelvi nehézségek korrekt gyógypedagógiai fejlesztése is.

A megfelelő időben adott, megfelelően kivitelezett szakmai segítséggel, valamint kiegyensúlyozott, segítő családi háttérrel több esélyük van arra, hogy önmagukat és másokat elfogadó, együttműködésre, alkotásra és boldogságra képes, illetve alkalmas felnőttekké váljanak.