Cikkek, prezentációk








A Ritalin, mint a kokain-függőség gyógyszere

Szeptember, beszállás – indul a mókuskerék!

Örökmozgók a nyugati kultúrában

Kihívások a viselkedészavaros vezetők fejlesztésében - Bölcskei Mónika - hrportal.hu


A gyermekkori fertőző betegségek
komoly kóroki tényezői lehetnek a mentális zavaroknak
2018. december 16.


A Nationwide Study in Denmark of the Association Between Treated Infections and the Subsequent Risk of Treated Mental Disorders in Children and Adolescents
Ole Köhler-Forsberg, Liselotte Petersen, Christiane Gasse, et al: Preben B. Mortensen, Soren Dalsgraad, Robert H. Yolken, Ole Mors, Michael E. Benros
JAMA Psychiatry, December 5, 2018

Szoros összefüggést, erős kapcsolatot találtak a gyerekkori infekciók, az antibiotikus kezelés valamint a neuropszichiátriai betegségek előfordulása között.
A tekintélyes mintán végzett vizsgálat szerint a kórházi kezelést igénylő súlyos fertőzés több, mint 80%-kal emelte meg a mentális zavarok kialakulásának valószínűségét, míg az enyhébb, antibiotikumot vagy infekció-ellenes szereket igénylők 40%-kal emelték meg ugyanennek a kockázatát. 
Ez az adat általánosságban is megerősíti a szoros kapcsolatot a test és az agy, ill. azok folyamatai között, specifikusan pedig a fejlődő agyban létrejövő mentális rendellenességek és a fertőző betegségek között. 

A vizsgált populáció az 1995 és 2012 között született 1,1 millió dán gyermek és serdülő követését jelentette születésüktől kezdve 18 éves korig.
Az átlagos követési idő 9,7 év volt, ezalatt 3,9%-uk került kórházba mentális betegség miatt és 5,7%-uknak írtak fel pszichotróp gyógyszert.
 
Szoros kapcsolatot találtak a kórházi kezelést igénylő fertőző betegség és az azt követő mentális zavar fellépte között: HRR (hazard rate ratio) 1,84; 95% os konfidencia intervallum 1.69-1.99, illetve az infectiós hospitalizáció és a pszichotróp gyógyszer felírásának szükségessége között: HRR 1,42; 95% os konfidencia intervallum 1.37-1.46.

A csak antibiotikus kezelést igénylő fertőző betegségek 41%-kal növelték meg a mentális betegségek előfordulását, HRR 1,41; 95% os konfidencia intervallum 1.35-1.46 és 22%-kal emelték meg a pszichotróp gyógyszer használatának kockázatát: HRR 1,22, 95% os konfidencia intervallum 1.17-1.27.
A legmagasabb kockázata a skizofrénia spektrum zavaroknak, a kényszernek (OCD-nek), a személyiség- és magatartászavaroknak, a mentális retardációnak, az autizmus spektrum zavaroknak, az ADHD-nak, az ellenszegülő magatartászavarnak (ODD) és a viselkedés zavarnak (CD), illetve a tic-nek van. 
A kockázatot növelte a fertőzéseknek a száma és az időbeli közelség: a legnagyobb az előfordulási kockázat 0-3 hónappal a fertőzés után
Különböző referencia csoportokhoz és a testvérekhez hasonlították az elemzés során az adatokat.

A vizsgálatok, úgy tűnik, alátámasztják azt, hogy a fertőzések és az azzal járó gyulladásos folyamatok a fejlődésben lévő agyat jelentősen érintik és befolyásolják súlyos mentális rendellenességek kialakulását, megerősítve az immunrendszer etiológiai szerepét a mentális zavarok széles körének kialakulásában gyermek és serdülőkorban.

Felmerül, hogy bizonyos embereknek együttes van genetikailag kódolt (kapcsolt) magasabb kockázata, hajlama az ismételt fertőzésekre és a mentális zavarokra.
Az még kérdés, hogy bizonyos specifikus fertőző ágensek vagy a fertőzések száma az, ami összefügg szorosabban a mentális betegségekkel, ill. ezzel összefüggésben szocioökonómiai faktorok szerepe sem kizárt.


Mindenesetre a vizsgálat által felszínre hozott és megerősített tények új módszereknek nyithatnak utat, a prevenció (megelőzés) és terápia terén.

*

Két jó írás a felnőtt ADHD-ról 
(szülőtől kaptam)

"Mit szeretek ADHD-s feleségemben”

Megkértem elképesztően csodálatos, lenyűgözően jóképű, nagyon kiegyensúlyozott, higgadt, pénzügyekben felelősségteljes, stratégiában gondolkodó férjemet, hogy írjon valamit annak a pozitívumairól, hogy egy ADHD érintettel él házasságban. Íme, a következőket mondta:

 Ha körülnézel a Google-en a témában: ADHD és házasság, olyan cikkeket találsz, mint „Túlélheti a kapcsolat az ADHD-t”, vagy „50 módszer arra, hogyan leszel képes kitartani ADHD érintett házastársad mellett”. Jól ismerem a témát, mert magam is meglehetősen rendszeresen kutatok a téma után. Már komolyan fontolgattam, hogy indítok egy helyi önsegítő csoportot ADHD érintett nők férjei számára. 

• Néha meglehetősen elkeserítő, kiszámíthatatlan és hihetetlenül fárasztó együtt élnem ADHD érintett feleségemmel, de én egy percét nem adnám oda kapcsolatunknak a világ minden kincséért sem. Bármennyire szétszórttá és impulzívvá tegye is az állapota, éppen ez az, amiért vele kívánom leélni az életemet. 
• Imádom, hogy amikor valamit nagyon szeretne, akkor semmi nem állítja meg és ez tényszerűen így van, hogy SEMMI, amíg el nem éri. 
• Azt is imádom, hogy soha nem tudom, mire érek haza munka után. Egyszer a nappalit találom rózsaszínre festve, vagy az asztal, amit már régen szerettem volna összeállítani, most ott díszlik a szoba közepén. Vagy minden gyereket „összeöltöztette”, lefényképeztette, a fényképet kinagyíttatta, bekereteztette és ott várt a falon az előtérben, amikor beléptem az ajtón. 
• És az is tetszett, amikor egyszer arra találtam hazaérni, hogy ég minden lámpa a lakásban, ruhák hevernek szerteszét mindenütt és még csak eszembe sem jutott valami olyasmire gyanakodni, hogy esetleg tolvajok jártak a lakásban, mert egyszerűen tudtam, hogy valamiért el kellett szaladnia otthonról. 
• És azt is szeretem, hogy nem tud sokáig haragudni, mert már azt is elfelejtette, hogy egyáltalán haragudott valamiért. 
• És az is nagyon jó, hogy amikor valamit kitalál, azonnal nekifog. Bele a közepébe. Olyan sok minden jó történt az életünkben azért, mert hirtelen döntött dolgokról, amik nekem eszembe sem jutottak volna. Vagy, ha igen, akkor még mindig fontolgatnám, mérlegelném előnyeit és hátrányait, akár Excel táblázatokat is használva. 
• És azt is szeretem, hogy amikor barátokkal vacsorázunk, akik ragaszkodnak, hogy ők állják a számlát, de nem nagyon bőkezűek a borravalóval, ő titokban még odatesz egy kis aprót, amikor senki sem látja. 
• Tetszik, hogy képes szinte mindent megtenni, amikor valakinek segítségre van szüksége. Elképeszt, ugyanakkor nagyon inspirálónak találom, hogy olyan sokat képes adni magából annak ellenére, hogy négy gyermekünk van, egy őrült kutyánk, online tanfolyamon tanul és teljes munkaidőben dolgozik. 
• Szeretem nézni, ahogy kitölt dokumentumokat. Először középen kezdi, aztán a tetejére ugrik, majd a végére, majd vissza a közepére. Teljesen véletlenszerű, de ő így szokta meg. 
• És szeretem figyelni, mennyire szenvedélyesen szereti a gyerekeinket. Érezteti mindegyikükkel, milyen különlegesek és fontosak. Tudják, hogy bármikor bármivel fordulhatnak hozzá, megérti őket. Otthonunkat olyanná varázsolta, ahol szeretetet, kényelmet és biztonságot találnak. 
• Örülök, hogy felengedett szállni élete „őrült vonatára” és megengedi, hogy részese legyek ezeknek a kalandoknak. Őszintén hiszem, hogy a lehető legboldogabb férfi vagyok. 

Ez a cikk eredetileg a Hackrack c. lapban jelent meg. Forrás: 
https://www.additudemag.com/what-i-love-about-my-wife-wit…/…
*

Nem a Te hibád.

A kiváló Good Will Hunting c. film emblematikus mondatával kezdődik a cikk, amelyben a maga is érintett James M. Ochoa beszél az ADHD okozta érzelmekről és önvádról. Az érzelmi stressz szindróma megfosztja az érintettet az önbizalmától még akkor is, ha élete sikertörténet és erős támogató környezet veszi körül. Az érintett úgy érzi, mintha valami elromlott volna benne és ezért értéktelenné vált. Reménytelenné. Azonban van remény és segíthetünk magunkon. Ochoa megosztja velünk, hogyan.
Manapság már sokfelől tudnak tájékozódni az ADHD érintettek a gyógyszerekről, a diagnózisokról, a terápiás lehetőségekről és arról is, hogyan járjanak végére dolgoknak, amik eddig nem sikerültek, hogyan hozzanak jobb döntéseket. A gond azonban az, hogy mindezt az információt kevéssé tudjuk hasznosítani, amíg nem nézünk szembe a mindennapi élettel járó stressz hatásaival, amely az ADHD érintetteket sújtja. Az érzelmi stresszel való megküzdéshez fel kell ismernünk a létezését. De ki akar ezzel szembenézni, amikor legszívesebben elfutna valahova, ahol nem bántják, és mindig süt a nap, vagy ütne, vagy egyszerűen „megdermedne”?
Amikor klienseimnek elmondtam, mit jelent az érzelmi stressz válasz zavar, rögtön értették, miről van szó. Hiszen ebben élik a mindennapjaikat. Hogy nem érzik magukat kompetensnek akkor sem, ha ledoktoráltak, ha rendben vannak anyagilag és sikeres pályafutás van mögöttük. Addig, amíg valami baleset nem történik vagy valamilyen kudarc, nehéz felismerni az érzelmi stressz válasz zavart és azt, milyen pusztítást végez az életünkben, sem azt, milyen következményekkel számolhatunk, ha nem lépünk közbe.
Mi hát az érzelmi stressz válasz zavar?Az érzelmi stressz válasz zavar (angolul: emotional distress syndrome, vagy EDS) az ADHD tünet együttes egyik velejárója, ami az információ eltérő feldolgozásának és az ennek eredményeképpen fellépő, a megszokottól eltérő viselkedés zavara miatt lép fel. Egyfajta krónikus stressz alakul ki az érintettnél, ami összefügg azzal, ahogy az ADHD érintett megpróbál megküzdeni a tünet együttes meglétével kapcsolatos másságokkal. Ez a krónikus stressz károsítja az érzelmi tűrőképességet, a kitartást és, végső soron, a jól lét érzését és a lelki/szellemi egészséget. Az ADHD meglétével kapcsolatos, élethosszig tartó krónikus stressz hatásában hasonlatossá válik a poszt traumatikus szindrómához (PTSD).
Mint minden más ADHD-val járó tünet esetén, itt is meg vannak a jó és a rossz hírek. Az érintetten múlik, melyiket választja.
> Az EDS nem tűnik el magától. Valamilyen módon szembe kell vele nézni és meg kell vele küzdeni.
> Ha nem küzd meg vele az érintett, akkor az EDS folytatja romboló munkáját és tovább rongálja az érintett érzelmi, mentális és testi jól létét.
> Az EDS kezelhető.
> Nincs semmi alapvetően rossz az érintettel.
> Teljes, érdekes és az adottságoknak megfelelő életet élhet az érintett.
Érzelmi nehézségek mindig voltak és lesznek. Még akkor is, ha a gyógyszerek beváltak és úgy tűnik, minden rendben megy az életben, az érintett érzelmi élete akkor is megtámogatásra szorul. Ehhez pedig többre van szükség gyógyszereknél vagy a következetesen betartott napirendnél. Bármennyire igyekszünk is, a dolgok természeténél fogva a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy elterveztük, és, ha ilyenkor rettenetesen érezzük magunkat, túlságosan kitesszük magunkat a véletlenek játékának.
Csak úgy tudunk túllendülni az állandó „túlélő módon”, ha belső erőnket összeszedve tudatosan figyelünk arra, hogy megnyugtassuk magunkat a nehézségek idején. Más szóval: ne csak túléljünk, hanem éljünk.
Sokan úgy gondolják, hogy a jó élethez sok szerencse kell és, ADHD érintettként nem igazán vélik magukat szerencsésnek. Le is mondanak erről, mivel szerintük ahhoz meg kellene nyerniük a lottó ötöst, hogy jobban érezzék magukat. Ez bizony a túlélő gondolkodása. Nem azé, aki élvezi az életet. Az élet élvezetéhez nem lottó ötösre, hanem arra van szükség, hogy megismerjük magunkat, megértsük, miként működik a testünk és a tudatunk, hogyan szervezzük az életünket, mi az, ami az erősségünk és mi az, amiben segítségre szorulunk. Az élet élvezetéhez önmagunkhoz kell közelebb kerülnünk. És fokozatosan hozzászokhatunk ahhoz, hogy élvezzük az életet. És örülünk neki.
Az élet élvezetéhez nincs szükség csodára. Olyan képesség, amit meg lehet tanulni. Ehhez az első lépés, hogy fel kell építenünk és utána meg kell szilárdítanunk belső énünket. Azért használom az „építeni” szót, mert az ADHD bizonyos szerkezeti gondokkal jár. Hiszen már hozzászoktunk ahhoz, hogy az ADHD szemüvegén keresztül lássunk dolgokat, hogy éjszaka 11-kor lássunk hozzá a dolgozatnak, amit másnap reggel 8-kor kell leadnunk, de tovább már nem megy. És, még ha magabiztosnak látszunk is, belső erőnket felemésztette és tönkretette a szakadatlan érzelmi stressz.
Ugyanakkor fel lehet építeni, vagy helyre lehet állítani a szilárd alapokat, ahonnan elérhetjük céljainkat. Hiszen a szilárd alapok jelentik az ADHD érintett számára a lehetőséget arra, hogy bátran és magabiztosan merjen kockázatokat vállalni. Ennek pedig a két alappillére az önbecsülés és az önazonosság.

Menedék a viharok elől Az önbecsülés azt jelenti, hogy tudom: értékes vagyok úgy, ahogy vagyok, és nem vagyok azonos azzal, ahogy a külvilág meghatároz engem. Az önbecsülés azt jelenti, hogy elkötelezetten keresem életem értelmét és tudom, hogy megérdemlem a boldogságot és a teljes életet.
Az önbecsülés feltétel nélküli. Vannak, akik én-szeretetnek élik meg, mások inkább úgy, hogy elfogadják azt, ahol tartanak, és ami egy adott pillanatban történik. Az önbecsülés azt jelenti, hogy képes vagyok „kézen fogni magam” és megadni magamnak a morális támogatást.
Vajon tudsz-e kiállni magadért és szurkolni magadért? És, ha már itt tartunk, szoktál-e „jó reggelt” mondani magadnak? Én 15 éve ezt teszem, amióta megnyitottam saját irodámat. Mikor kinyitom az ajtót, mindig „jó reggelt” kívánok magamnak, hangosan és hallgatom a fejemben támadt gonosz válaszokat. „Jól vagyunk, James, csak kicsit mintha elmentek volna hazulról”. Másnap újra köszönök. Még gonoszabb válaszok. De nem hagytam abba és egyszer csak kezdtek barátságosabb válaszok érkezni belülről: „Jó reggelt, James, hogy vagy ma reggel?” És elkezdődött a beszélgetés. Ettől, persze, még elképzelhető, hogy valaki furcsának gondolja, hogy jó reggelt kívánjon magának.
Az önazonosság az, ahogy önmagunkat értékeljük és jelentősnek tartjuk a világgal való kapcsolatunkban. Itt arról van szó, hogyan jelenítjük meg magunkat, hogyan mérjük magunkat ahhoz, amilyenné válni szeretnénk, és hogyan szűrjük meg azokat az értékeléseket, amelyek a külvilágból érkeznek. Ha valakinek erős az önazonossága, ki tud állni magáért, és ki tudja magát menteni helyzetekből.
Szilárd alapokra van szükségünk ahhoz, hogy a legjobb tulajdonságaink gyökeret eresszenek és kihajtsanak bennünk. Ezek a tulajdonságok a következők:
> Bátorság, önbizalom, kitartás és reziliencia (rugalmasság és ellenálló képesség), képesség a kockázatvállalásra, arra, hogy hangot adjunk elképzeléseinknek, hogy helyrehozzuk a hibákat, amiket helyre tudunk hozni, hogy képesek legyünk belátni a hibánkat és korrigálni, hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet még akkor is, ha már elkezdtük feladni a reményt, hogy ez valaha is sikerülhet nekünk.
Úgy tűnik, mintha lennének olyanok, akik ezzel a két pillérrel a helyükön születnek, és biztonságos, szeretetteljes családban nőttek fel. Mások kedvező körülményeiket használták fel arra, hogy kialakítsák ezt a két pillért, a megfelelő képességeket használva, és azóta is gondozzák és karbantartják azokat.
Sajnos, a fentiek egyike sem jellemző az ADHD érintettekre. Ha úgy tűnik, hogy mindig őrült ötletekkel állsz elő és soha nem jársz a dolgok végére, akkor bizony a pilléreid bizonytalan alapon nyugszanak.
Önértékelés és ADHDBizonyára tudod, milyen érzés: drukkolni és megpróbálni értelmet találni a küzdelemben, amiben hátadat a falnak vetve megpróbálod kitalálni, hová tűnt a bátorság és az önbizalom. És van, amikor sikerül összeszedni egy halom ötletet arra, hogyan tudsz átvergődni valamilyen érzelmi viharon, felmászol a halomra, elég magasra ahhoz, hogy legalább lásd, merre is tartasz. De soha nem lehetsz elég biztos abban, hogyan sikerült felmásznod oda és akkor jön valami, váratlanul, ami ismét letaszít onnan.
Hiszen ha az önbecsülésed és az önazonosságod ingatag alapokon nyugszik, és azt várják tőled, hogy magabiztosan vagy bátran cselekedj, könnyen zuhanórepülésbe kerülhetsz. Hiszen ki tudna biztosan állni egy halom törmeléken?
Senki. De beáshatod magad és elkezdhetsz újra építkezni.

                                                                                                            James M. Ochoa írása alapján

*

„Az ADHD mint új családtag” – Dr. Komlósi Piroska és Dr. Csiky Miklós előadása

Írta Trombitásné Miterli Gertrúd - 2017-05-15

Hát nem hiszem el, hogy nem lehet megfogni azt a gyereket!” – méltatlankodott az eladó a konszolidált nagypapának. „Én elhiszem” – gondolta magában Dr. Csiky Miklós, miközben villamosjegyére várt a trafikban. Mi okozza az ADHD–t? Milyen egy ADHD–s gyermek? Miért fontos a korai felismerés? Miben segíthet egy családterapeuta? Többek között ezen kérdésekre kaptunk választ Dr. Csiky Miklós gyermekgyógyász, gyermekpszichiáter főorvos és Dr. Komlósi Piroska klinikai szakpszichológus, kiképző család- és pszichoterapeuta előadásából a Magyar Családterápiás Egyesület XXXI. Debrecenben megrendezett vándorgyűlésén. Tudósításunk.

Az ADHD  kifejezés egy angol betűszó szó, az Attention Deficit Hyperactivity Disorder rövidítése, mely figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart jelent. Felismerése sokszor nehéz, mivel rengeteg arca van. A leggyakrabban előforduló tünetcsoportok a figyelemszabályozás zavara, az aktivitás szabályozásának zavara és az érzelem szabályozásának zavara. Idegrendszeri eredetű betegség. Kialakulásának oka 80%-ban genetikai, de a korai években előforduló környezeti hatások is jelentőséggel bírnak. Ugyanakkor jó hír, hogy hatékonyan kezelhető és gyermekkorban fejleszthető is. Viszont a kezeletlenül maradt ADHD hosszú távon életvezetési zavarok kialakulását okozza. Kisiskolás korban inkább a tanulmányi és viselkedéses gondok kerülnek előtérbe. Míg kamaszkorban – főleg lányok esetében – jellemző a szorongás, a depresszió, a hangulat ingadozás: tehát az érzelmi élet zavara. Nemcsak a gyerek lehet érintett, hanem a szülő is, melynek kezelése ugyanolyan fontosságú.
Milyenek az ADHD-s gyerekek?
Ismerős, amikor egy gyerek nyilvános helyen koordinálatlanul szaladgál, mindent megfogdos és elmozdít a helyéről? Sokszor ez a jelenet nem a nevelés hiányából fakad. Az aktivitás szabályozásának zavara miatt kortársaikhoz képest elevenebbek, szertelenek és szétszórtak. Nagyon nehéz velük lépést tartani, és ha szem elől tévesztik őket, akkor gyakran történik valami baj velük. Általában hosszú listájuk van a kórházi beavatkozásokról.
AZ ÉLET IGAZI „HEGYMENETNEK” TŰNIK VELÜK.
A figyelem szabályozásának zavara okozza, hogy figyelmük nagyon könnyen terelhető. Viszont olykor órákra is beleragadhatnak egy számukra érdekes tevékenységbe, ami miatt elfelejthetnek enni vagy mosdóba menni, és meg is történik a „baleset”. Tiszta formájában az ADHD csak 17–30%-ban fordul elő, és általában együtt jár másodlagos károsodásokkal, például az önértékelés zavarával. Két bizonyítottan hatékony kezelési módja a gyógyszeres terápia és a viselkedésterápia. Hatékony segítség gyerekkorban a szenzomotoros fejlesztés, valamint bizonyos étrendkiegészítők és szakember által összeállított, célzott diéta is.
A kezeletlenül maradt ADHD jelentősen megnehezíti a család életét.
A felsorolt problémák nem csupán a gyereket érintik, hanem annak környezetét, tehát a családját is. Mire a kezelésig eljut egy család, addigra nagymértékben terhelődik a szülőpár kapcsolata. Anyáknál jellemzően depresszió alakulhat ki, míg az apák általában a családból való menekvést választják.
EMIATT KÉTSZER GYAKORIBB A VÁLÁS EZEKBEN A CSALÁDOKBAN,
58 százalékuk pedig diszfunkcionálisan működik.
Miben segíthet egy családterapeuta? – Dr. Komlósi Piroska válaszol
A terápiába érkező családok többsége tisztában van a diagnózissal és az „ADHD, mint új családtag” érkezik meg velük együtt. Az első szakaszban a terapeuta szerepe mégis egyrészt informatív, másrészt edukatív, mivel fontos tisztázni, ki mit ért az ADHD fogalma alatt. Ezt követően rátekintenek, hogyan tudják elfogadni a diagnózist a családtagok. Ki az, aki tiltakozik, és ki az, aki felvállalja mint valós dolgot, melyhez alkalmazkodni szükséges. A diagnózis megemésztése bizony nem könnyű dolog, a családtagok ráadásul különbözőképpen viszonyulhatnak érzelmileg a jelenséghez. Az ADHD-s gyerekek testvéreiről sem szabad elfelejtkeznünk, hiszen nekik is szükségük van információra és támogatásra. Egy családrajz kapcsán meg lehet velük is beszélni, mit gondolnak az ADHD-s családtagról, hogyan tudják a helyzetet kezelni, hogyan élik meg azt. A szakember elmondása szerint:
KOMOLY MEGÉRTÉST LEHET LÁTNI AZOKNÁL A GYEREKEKNÉL, AKIKNÉL A SZÜLŐK RÉSZÉRŐL IS MEGÉRTÉS VAN.”
Fontos elfogadtatni a családdal, hogy az ADHD-s családtag nem rossz, hanem érintett személy ebben a nehéz teherben. Miután sikerült a tagoknak egymás között elfogadniuk ezt, a rokonság és az iskola felé is érdemes felvállalniuk a gyerek sajátosságait. Dr. Komlósi Piroska hangsúlyozta: szükséges tudatosítani azokat az erősségeket, melyeket az ADHD-s személy hordoz magában. Új színeket, új energiákat és frissességet visz a családba. Sokan rendkívül kreatívak közülük vagy éppen gyorsan átlátnak helyzeteket. Mindezek mellett természetesen fontos a veszteségek kezelése és feldolgozása is, mivel ezek a családok elvesztik a lehetőséget, hogy „normális vagy átlagos” család lehessenek. Ebben nagyon sokat segítenek a szülőcsoportok, ahol ADHD-s gyermekek szülei találkoznak és osztják meg tapasztalataikat, nehézségeiket és sikereiket egymással.
Az ADHD-s gyerekek közül sokan rendkívül kreatívak.
Alapvető nevelési tanácsok
Léteznek alapvető nevelési tanácsok, melyeket a terapeuta segítségével az adott család sajátosságaira dolgoznak ki, hiszen minden gyerek és minden szülő más és más. A teljesség igénye nélkül néhány közülük:
·         Fontos határokat képezni. Rögzíteni az idő, a pénz és a tevékenység kereteit. Kinek mi a feladata? Mi az, amit egyedül csinálunk, és mit csinálunk közösen? Mettől meddig tart az adott tevékenység?
·         Az indulatok önfegyelmezését minden családtagnak fontos elsajátítania.
·         Hangsúlyos az érzések egymással való megosztása, én–üzenetek formájában. Ahelyett, hogy a gyereket összeszidjuk, elmondhatjuk neki „nekem ez fárasztó, én már ezt nem bírom”.
·         Szabályok felállításánál  fontos a határozottság, a következetesség és egyértelműség.
·         Konkrét és pozitív üzeneteket érdemes megfogalmaznunk.. A „jó legyél” nem elég konkrét, helyette inkább ezt mondhatjuk: „Ha megjönnek a vendégek, szeretném ha …így… viselkednél, …ezt… csinálnád”.
·         Azonnal reagáljunk a tetteire.
·         Ha kritizáljuk, mondjuk el konkrétan mi volt a rossz, és hogyan kell helyette viselkednie.
Az előadó zárásként Ferenczi Sándor, a magyar pszichoanalízis első nagy alakjának szavait idézte,  miszerint „ha nem tudjuk szeretni a betegeinket, nem tudjuk meggyógyítani őket”. Ha ráhangolódunk klienseinkre, elfogadjuk és szeretjük őket „akkor ebben a biztonságos érzésben képesek lesznek a változásra”.
Ha a cikket olvasva úgy érzi, szüksége van segítségre, ezen a honlapon keresztül tájékozódhat: www2.bethesda.hu/bethesda-fepuelet/adhd-centrum-bethesda-u-8


*

Új hatékony rövid felnőtt ADHD   szűrő kérdőív
 WHO - ASRS - 2017

A JAMA Psychiatry  2017 április 5-én megjelent cikke szerint a WHO szakemberei - egy új machine learning algoritmus segítségével - rövid, könnyen kiértékelhető, ugyanakkor magas szenzitivitású és specificitású felnőtt ADHD szűrő kérdőívet dolgoztak ki.

A közleményt Berk Ustun és társai jegyzik (Department of Electrical Engineering and Computer Science, Massachusetts Institute of Technology, Cambridge).

Az utóbbi időben megemelkedett úgy a felnőttek, mint a gyerekek között az ADHD diagnózisának gyakorisága.
Az újabb vizsgálatok szerint az ADHD prevalenciája (előfordulása) a DSM-5 kritériumai mentén 8,7% a tíz évvel ezelőtti 4%-hoz képest.

Ennek egyik oka az lehet, hogy leszállították 6-ról 5-re a a felnőtt ADHD diagnózisához szükséges teljesítendő kritériumok számát, és ezzel együtt 7-ről 12 éves korra emelték a tünetek megjelenésének időhatárát.
Ugyanakkor kisebb hangsúlyt fektetnek a klinikai tünetek súlyosságára, és nagyobb hangsúlyt a hétköznapi életbeli működőképességet és az életminőséget rontó tünetekre.
A másik érdekesség az, hogy a legutóbbi kutatások arra mutatnak, hogy sok ADHD felnőttkorban kezdődik. Ez mindenképpen egy olyan adat, ami további vizsgálatokat igényel.

Annak ellenére, hogy a szakemberek körében a felnőtt ADHD-ról immár köztudott és elfogadott, hogy magas gyakorisággal jár együtt egyéb pszichiátriai betegségekkel, munkahelyi nehézségekkel, korai mortalitással, diagnózisa még mindig gyakran, sőt többnyire elmarad.

Az új szűrő kérdőiv, The Adult ADHD Self-Report Scale (ASRS) - felnőtt önkitöltős ADHD tünet szűrő-skála -  6 kérdésből áll mindösszesen.  
Az egyes és kettes kérdésre 5, az ötös kérdésre 4, a hatos kérdése 3, a negyedik kérdésre 2 a legmagasabb adható pontszám.
Így a válaszok alapján 0-tól 24-ig terjedő pontszámokat lehet kapni.

Szenzitivitása 90 százalék fölötti. Két kérdése, amely a legjobban előre jelzi a diagnózist, a krónikus halogatásra és a másoktól való függésre kérdez rá a mindennapi élet megszervezése terén.

Pauline Henderson MedScape-ben  2017 április 19-én megjelent cikke alapján.

*

The Adult ADHD Self-Report Scale
WHO - ASRS - 2017
Felnőtt ADHD Szűrő
                                                                                                  (ford. Csiky M. 2017 máj.) 

1. Milyen gyakran van nehézsége azzal, hogy odafigyeljen arra, amit önnek mondanak, abban az esetben amikor közvetlenül önhöz beszélnek? (DMS-5 A1c)

            0 soha     1 ritkán     2 néha     3 elég gyakran   4 gyakran     5 nagyon gyakran

2. Milyen gyakran hagyja el a helyét megbeszéléseken vagy egyéb olyan helyzetekben, amikor ülve kellene maradnia? (DSM-5 A2b)

            0 soha     1 ritkán     2 néha     3 elég gyakran   4 gyakran     5 nagyon gyakran

3. Milyen gyakran van nehézsége azzal hogy lenyugodjon és elengedje magát, amikor önmagára fordítható szabadideje van? (DSM-5 A2d)

            0 soha     1 ritkán     2 néha     3 elég gyakran   4 gyakran     5 nagyon gyakran

4. Milyen gyakran történik meg, hogy beszélgetés közben befejezi beszélgető partnere helyett a mondatát, szavába vágva és megelőzve őt? (DSM-5 A2g)

            0 soha     1 ritkán vagy néha     2 gyakran vagy nagyon gyakran

5. Milyen gyakran halogatja a legutolsó pillanatra a dolgait?

            0 soha     1 ritkán     2 néha     3 gyakran     4 nagyon gyakran

6. Milyen gyakran szorul ill. hagyatkozik másokra abban, hogy megszervezzék az életét és figyeljenek a fontos részletekre?

            0 soha     1 néha     2 gyakran     3 nagyon gyakran


*

Az ADHD a korai életkorban
magzati, újszülött és csecsemőkori vonatkozások


Kiss Verus  BABASZOBA                                      Babaszoba.hu Gyermekbetegségek
ADHD: mi ez, hogyan gyógyítható?
Lektor: Dr. Csiky Miklós gyermekpszichiáter

Az ADHD egy egész életen át jelen levő alkati jellegzetesség, amelynek már a pocakban fickándozó magzatnál is lehetnek árulkodó jelei, később pedig mind könnyebben beazonosítható az évek előrehaladtával – ha eljut szakemberhez a gyerkőc.

Mi az ADHD?

Az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) egy sajátos agyi állapot, neurobiológiai zavar. Legszembetűnőbb tünete a figyelemzavar, a motoros nyugtalanság, a szertelenség és az impulzivitás.
A betegség megjelenése változó: az érintettek (akik lehetnek gyermekek és felnőttek is egyaránt) a megszokottnál kevésbé terhelhetőek, adottságaikat pedig nem tudják jól felhasználni, sem maguk, sem mások javára. Általában gondjuk van a figyelem fenntartásával, jellemző rájuk a hirtelen, impulzív viselkedés, a gondolkodás nélküli cselekvés, a helyzethez képest túl sok mozgás, ellenállás a szabályokkal szemben. Csecsemőként nyugtalanok, kisgyermekként az átlagosnál magasabb aktivitási szint figyelhető meg náluk (sok balesettel), hangos sírásokkal, dührohamokkal, iskoláskorban pedig nagyon nehezen viselik el az iskola szabályait, öntörvényűnek, „rossznak” kiáltja ki őket a tanító néni.

Az alkati, temperamentumbeli szélsőséget takaró kórkép egyáltalán nem újkeletű: ADHD-s gyerkőcök és felnőttek már régen is éltek társadalmunkban, annyi különbséggel, hogy míg régen könnyebben megtalálták a helyüket, addig ma a nyugati kultúra elvárásai erősen megbélyegzik őket.

Becslések szerint 70 ezer ADHD-s él Magyarországon, közülük 50 ezren egyáltalán nem kapnak ellátást, és csak 5000-ren jutnak el szakorvoshoz. A rendszer eleve túlterhelt, ez is hozzájárul ahhoz, hogy az ADHD-gyanúból végül átlagban csak 4-5 év (!) múlva lesz diagnózis: az általunk megkérdezett szakember azt mondja, jelenleg (2017 tavasza) másfél éves várólista van a Bethesda ADHD szakrendelésén is.

Diagnózis hiányában azonban sok jóra nem számíthatnak a szülők: a kicsi a viselkedése s a betegséggel járó tünetek miatt hamar bekerül a rossz, szófogadatlan, dacos, netán agresszív gyerek skatulyájába, amiből már nehéz kikászálódni segítség nélkül.


A különös betegség tünetei magzati korban

Az ADHD-nek már a fogantatás után is szembetűnő jelei lehetnek: amikor az érintett, nagyobbacska gyermekek diagnózisát állítja fel ugyanis a gyermekpszichiáter, rendre hasonló tényezőket, eseményeket, szüléssel kapcsolatos momentumokat, csecsemőkori problémákat talál az előtörténetükben, a szülői visszaemlékezés alapján. Az ADHD mint alkati jellegzetesség nagyon korai időktől végigkövethető. Magzati korban az ADHD-s gyermekek az esetek nagy részében mozgékonyabbak, többet rugdosnak, mozognak - elsősorban a hiperaktív altípusúak. Többet forgolódnak, jobban, érzékenyebben reagálnak a hangokra.

Ha a családban, a felmenők között is vannak arra utaló jelek, emlékek, hogy volt szertelen, túlmozgásos, szétszórt, hiperaktív szülő, nagyszülő, nagybácsi, nagynéni, dédapa, testvér, unokatestvér a a családban, akkor ezt az előzményt érdemes már a terhesgondozásnál is figyelembe venni, szülésznőnknek, orvosunknak, védőnőnknek is megemlíteni előre. Az ADHD-sok között ugyanis gyakoribbak a perinatális szövődmények, az oxigénhiány, a mekóniumos magzatvíz, a ködökzsinór-áramlási problémák, a sodort vagy nyak köré tekeredett köldökzsinór, a szívhang lassulása (ami nincs szinkronban a fájásokkal). 
Jó gyakrabban ellenőrizni a szívhangot, a magzatvíz tisztaságát, lehetőleg kerülni az indított szülést, érdemes megvárni a spontán indulást. Az ADHD családi előfordulása fokozottan együtt járhat koraszüléssel, fenyegető koraszüléssel.


Sárgaság, sírás, összevissza hétköznapok

Ezeknél a gyerekeknél gyakoribb a sárgaság újszülöttkorban, és elhúzódhat akár néhány hétig is. Ennek az a hátulütője, hogy a magasabb mennyiségben keringő a bilirubin lerakódhat az agyban, azokban a struktúrákban, amelyek az ADHD-vel is összefüggésben állnak.

Ahogy a baba növekszik és fejlődik, tovább fokozódnak a kórképre utaló jelek, a szülők számára nehezen uralható tünetek. A kicsivel nehezen alakul ki a napi ritmus, sírósabb az átlagosnál, keveri az éjszakát a nappallal, és sokszor nappal sem alszik. Rendszeresen előfordul, hogy az egész család képtelen pihenni mellette, a gyerek ölben van éjjel-nappal, ringatni kell naphosszat, de sokszor így is vigasztalhatatlanul sír, hiába minden erőfeszítés. Ezek a panaszok nem kicsit, nem időnként fordulnak elő, nem is feltétlenül egyforma mintázatban a héten, de hullámzó erősséggel ott vannak mindig - emiatt térnek el ezek a babák az átlagostól.

A csecsemők gyakrabban hasfájósak. (Ez az alsó és felső béltraktus érintettségéből is fakadhat, például tejfehérje-érzékenység okán nyelőcsőproblémákból, refluxból adódóan, illetve gyakrabban puffadással, görcsökkel járó vastagbél hurut miatt.)

Mozgásfejlődésük sokszor nem tankönyvi: kihagynak fázisokat, másképp, más sorrendben fejlődnek, akár féloldalasan. Megfigyelhető, hogy korán, 11 hónapos kor előtt, indulnak el, és akár 7-8-9-10 hónaposan önállóan járnak. Később beszédfejlődési gondok jelentkezhetnek náluk, a dadogás, az artikulációs problémák gyakoribbak. A szobatisztasággal ugyancsak akadhatnak gondjaik: jellemző, hogy akár 10-12 éves korukig is lehet baj az ágybavizeléssel, az éjszakai szobatisztasággal (ez a kellemetlen tünet egyébként a figyelem javítását célzó terápiákkal gyakran párhuzamosan megszűnik).


Hova fordulhat a kétségbeesett szülő?

A kicsi gyermekek (0-3 éves) és szüleik a legmegbízhatóbb, legnaprakészebb tudású szakemberekkel a korai fejlesztő központokban találkozhatnak, ahol a gyermekpszichiáter mellett dolgoznak gyógypedagógusok, gyógytornászok, pszichológusok is. Jellemző egyébként, hogy a diagnózis felállítása során nemcsak az ADHD tüneteit keresik a szakemberek, mert a kórkép számos kísérő tünetegyüttessel is kéz a kézben jár. Ilyen a szenzoros integrációs zavar (40-60 százalékban ott van az ADHD mellett), az autisztikus kórképek (az esetek 20 százalékánál diagnosztizálható, illetve az ADHD-s gyermekek 40-60 százaléknál 2-3, vagy még több autisztikus tünet is megfigyelhető).

Ha a gyermeknél óvodában, iskolában kerül elő az ADHD gyanúja, segíthet a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat (korábban Nevelési Tanácsadó), és a következő intézmények:
l  Vadaskert Kórház,
l  Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinika,
l  Bethesda Kórház
l  Svábhegyi Gyermekgyógyintézet
l  illetve a gyermekpszichiátriai szakrendelők.

Igenis kezelhető, kordában tartható!

Két bizonyítottan hatékony kezelési módszer létezik jelenleg ADHD esetén, a gyógyszeres- és a viselkedésterápia. Ezeket általában hatéves kortól szokták alkalmazni. Utóbbit hamarabb is el lehet kezdeni, illetve ha nagyon súlyos a helyzet, vele együtt némileg korábbra hozható a gyógyszeres terápia is, egyéni mérlegelés után.

Fontos, hogy számos egyéb módszer, beavatkozás létezik immár, ami viszont a kezdetektől fogva alkalmazható: ilyen a Dévény-torna, az alapozó torna, a TSMT (“okosító”) torna, az Ayres-torna, illetve az egyéb szenzomotoros fejlesztések.

Egyre több adat és tapasztalat van arról, hogy bizonyos étrend-kiegészítők segíthetnek: hatékony lehet az ADHD tüneteinek mérséklésében a D-vitamin megfelelő dózisban történő alkalmazása, az omega-3-zsírsavak és többek között a magnézium bevitele is. A melatonin alkalmazása akkor jöhet szóba, ha a gyermek alvásával vannak gondok, sokszor ugyanis már az alvásrendezéssel is mérséklődnek a magatartási problémák.

Vitatott, de egyre jobban kutatott területe az ADHD-nak az egyes megszorító diéták alkalmazása, ám mindenkinél megfelelően körül kell járni a témát, feltérképezni az esetleges ételintoleranciákat, - allergiákat, egy ez irányban kellő tájékozottsággal és gyakorlattal rendelkező gasztroenterológus segítségével, mielőtt a szülők a gyermekkel elkezdenek egy ilyen étrendet követni.

Megemlítendő még a betegség terápiájában a mozgás fontossága: a napfény és a szabad levegőn történő mozgás magasabb dopaminszinttel jár, ami szintén csökkenti a tüneteket.

Hátrányból előny - van értelme a kezelésnek!

A komplex, célzott terápia egyes, nem gyógyszeres formái tízéves kor alatt jóval hatékonyabbak, és a megfelelően alkalmazott gyógyszeres kezelésre a fiatalok 85-90 százaléka jól reagál. A terápia elősegíti az amúgy jó szándékú gyerekek előnyös tulajdonságainak “domborítását”: az ADHD-sok ugyanis empatikusak, gondoskodók, nyitottak, lelkesek, jó a szociális érzékük, a megérzéseik, sőt kreatívak, óriási teherbírással rendelkeznek, és nemegyszer átlag feletti a memóriájuk, humorérzékük.

Keret
Kezelés nélkül ezek a gyerekek elkallódhatnak, és szinte kivétel nélkül kialakul náluk az önértékelési, majd a motivációs zavar, illetve a reménytelenség, kilátástalanság és nyugtalanság-érzés sajátos keveréke. Az időben adott megfelelő támogatás híján későbbi életpálya nem épp pozitívumokkal kecsegtető: számolni kell számtalan konfliktussal, tanulási nehézséggel, a kiszámíthatatlan érzelmi reakciók okozta nehéz helyzetekkel, majd elhelyezkedési nehézségekkel a munkaerőpiacon. Egyes pszichiátriai betegségek (depresszió, szorongás, személyiségzavarok, pszichoszomatikus zavarok), a szerfüggőség, a súlyos balesetek, a nemi betegségek, a koraszülés, az elhízás, a magas vérnyomás, az öngyilkosság és az életvezetési problémák is akár 3-5-ször gyakoribbak náluk.

Tippek szülőknek

l  Talán elcsépelt, de mindennél fontosabb, hogy türelmes és következetes maradj ADHD-s gyerkőcöddel!
l  A napi fix rutin elengedhetetlen, akár az egyszerűen megfogalmazott, ám rendíthetetlen szabályok.
l  Gyerkőcödet gyakran és azonnal erősítsd meg az egyes szituációkban, biztasd sokat, és ha valami gond, probléma van, egyenesen és azonnal kommunikáld felé!
l  Az ADHD-s gyerkőcöknek hangsúlyozottan szüksége van a korlátok felállítására!
l  Kísérletezzétek ki, kutassátok családilag, mi az a tevékenység, elfoglaltság, melyik az a terület, ahol a gyerkőc leginkább kiélheti kíváncsiságát, kreativitását! Ebben mind többet támogassátok!



Köszönjük Dr. Csiky Miklós gyermekgyógyász, gyermekpszichiáter segítségét! (linkto: http://adhdoki.blogspot.hu)

*

NŐK LAPJA  2014. október 41.szám

Kolimár Éva        
ADHD – figyelemhiány és hiperaktivitás

Izgő-mozgó, idegesítően impulzív, egy percig nem bír megmaradni a fenekén, pörög reggeltől estig, vagy éppen álmodozó, szétszórt – egyáltalán nem ritka az ilyen gyerek. Azt mondják rá: rossz, figyelmetlen. Pedig csak más. Magyarországon a szakértők hetvenezer főre becsülik az ADHD-s, figyelemhiányos és hiperaktivitási tünetegyüttessel élő gyerekek számát.

Az ADHD megnevezés az Attention Deficit / Hyperactivity Disorder (figyelemhiányos hiperaktivitás zavar) rövidítéséből alkotott betűszó. A tünetegyüttes hátterében egy sajátos agyi állapot, neurobiológiai zavar, az szabályozó funkciók sérülése áll, amelynek legfontosabb megnyilvánulási módjai a figyelemzavar, a motoros nyugtalanság, a szertelenség, az impulzivitás. Október az ADHD hónapja.

Korai diagnózis
Európában százból öt gyerek és serdülő ADHD-s. Átlagosan háromszor annyi fiút diagnosztizálnak ezzel a tünetegyüttessel, mint lányt. Az ADHD-s gyerek nemcsak „rossz”, problémás, hanem tehetséges is, akit zavar a saját állapota és szeretne „jó” lenni.
– Hálás feladat velük foglalkozni és szép eredményeket lehet elérni – vallja dr. Csiky Miklós gyermekpszichiáter. – Fontos a korai diagnózis, mert kezelés nélkül a figyelemzavar és hiperaktivitás mellett idővel egyéb pszichiátriai problémák jelentkezhetnek. Például gyakori a hangulatzavar, tizenhat évesen már depresszióval vagy szorongásos tünetekkel küszködhet, és háromszor-ötször nagyobb a kockázata, hogy függővé válik. Pedig van hatékony gyógyszer a kezünkben, ami pontosan úgy hat, ahogy elvárja az ember. Emellett bizonyítottan hasznos a viselkedésterápia, amely elsősorban az impulzív, izgő-mozgó gyereknél segíthet.

Csak a jutalmazás hat
A viselkedésterápia a pozitív megerősítés eszközét használja, mert a büntetés lepereg az ADHD-s gyerekről. A jutalmazás, a pozitív visszajelzés hatásos, ha rendszeresen, következetesen történik. Fontos lenne erre felkészíteni a szülőket, a pedagógusokat és a büntetés-végrehajtásban dolgozókat is, mert az ADHD-s gyerek könnyen keveri magát nagyobb bajba.
– Leghatékonyabb egy látható, vizuálisan jól megjeleníthető pontrendszert felállítani a gyereknek – tanácsolja a gyermekpszichiáter. – Több eszközt ad a nevelőnek, ha 5 pontról indul, mert ebből veszíteni is lehet. De rosszpontot nem kap, hiszen a büntetés csak a dacot növelné. Az viszont hasznos, ha a gyerek érzi, látja, hogy pontot veszíthet, mert a tetteinek vagy a mulasztásainak van következménye.
Egyszerre elég csak egy-két fontos dologra koncentrálni, például nem kel fel időben és nem rakja rendbe az ágyát. Ha javulás áll be, át lehet térni másra, általában nyolc-kilenc hét elég arra, hogy neuro-biokémiai szinten rögzüljön a viselkedésváltozás.
ADHD-nál a jutalmazó dopamin és a pozitív izgalmi állapotot kiváltó noradrenalin szint alacsony – magyarázza dr. Csiky Miklós. – A két idegi ingerületátvivő anyag közül elsősorban a dopamin játszik szerepet a brókerek, a tőzsdések, a szerencsejátékosok, a szenvedélybetegek csúcsélményében, majd kielégülés utáni sóvárgásában. A dopaminszint emelkedése erős pozitív élményt, majd hirtelen zuhanásával sóvárgást vált ki. A késleltetett jutalom, a várakozás öröme emeli a csúcsra a boldogság érzését, ami a nyerés előtti pillanatban intenzívebb, mint a beteljesüléskor.

Ütközési pontok
Vannak gyerekek, akik túl mozgékonyak, impulzívak, hamar dühbe gurulnak, de nem figyelemzavarosak. Vannak lassú, és szétszórt, figyelemzavaros gyerekek, és vannak kevert formák. Az ADHD-s gyerek nevelése sok energiát kíván a szülőktől, az iskolában általában zavarja a környezetét. Mielőtt mindenki „rossznak”, kezelhetetlenek ítélné a gyereket, érdemes segítséget kérni. Elsőként a nevelési tanácsadót szokták javasolni a szülőnek, a végső diagnózist azonban gyermekpszichiáter állítja fel, diagnosztikus kritériumok, számos tünet együttes jelenléte alapján.
– Klinikai eset a gyerekek és a felnőttek 5 százaléka ­– mondja a szakértő. – Ők a kockázatvállaló „vadászok” a nyugodt „földművesek” világában. Biztosan van valami evolúciós haszna, hogy ilyen nagy arányban fennmarad ez az alkat, amelynél a nehézséget az jelenti, hogy a nyugati kultúra elvárási rendszerébe nem illeszkedik bele, és önértékelési zavart vált ki, ez pedig már következmény, nem az ADHD tünete. A beilleszkedést a terápia, az elfogadást a közvélemény ismereteinek gyarapodása segítheti.
                           Kolimár Éva

Keretes 1.
Jellemző tünetek
Általában gond van a figyelem fenntartásával, jellemző a hirtelen, impulzív viselkedés, a gondolkodás nélküli cselekvés, a helyzethez képest túl sok mozgás, ellenállás a szabályokkal szemben.
* Csecsemőkor: a kisbaba sokszor, nagy hangerővel sír, és akkor sem nyugszik meg, ha felveszik. Nehéz rendszeres napi ritmust kialakítani vele, és szokatlanul korán, akár már kilenc hónaposan, a mászás időszakának kihagyásával járni, futni kezd.
* Kisgyermekkor: az átlagosnál sokkal magasabb aktivitási szint és az óvatosság hiánya miatt gyakrabban szenved balesetet, mint a kortársai. Akaratos, makacs, indulatait hangos sírással, dührohammal fejezi ki. De vannak olyan ADHD-s gyerekek, akiknél a figyelemzavar erősebb, rájuk inkább a visszahúzódás, a szégyenlőség jellemző.
* Iskoláskor: a legtöbb gyereknél itt derül ki, hogy gond van, mert nagyon nehezen viselik el az iskola szabályait, rendjét, nehezen alkalmazkodnak, öntörvényűnek, rendetlennek, „rossznak” tartják őket.

Keretes 2.
Alternatív terápiák
* Szenzomotoros fejlesztés: érzékelő, mozgató reprezentáció kialakulása hiperaktív gyerekeknél elnagyolt, ezért a terápia során mintegy végigcsinálják a mozgásfejlődést, ezáltal integráltan az érzelmi oldal is fejleszthető.
* Étrend: segíthet az omega-3 zsírsavak biztosítása, ősztől tavaszig az emelt D-vitamin bevitel. A gyerekek 10-15 százalékánál előfordulhat táplálékintolerancia, speciális diétára lehet szükség.
* Mozgás: a napfény és a mozgás a szabad levegőn magasabb dopaminszinttel jár együtt, ami csökkenti a tüneteket.
* Neurofeedback: a gyereket számítógép és képernyő segíti összeszedettséget tanulni, például rajzfilmet néz, és amikor figyelme elkalandozik, romlik a kép, amikor összeszedődik, újra élvezhető lesz. A szétszórt állapotot théta agyhullámok jelzik, az összeszedett állapotot béta hullámok. Az emberben rejlő jóra törekvés készteti az agyat a javító próbálkozásokra, ez a tréning sikerének egyik kulcsa.
* ADHD gyanúja esetén segíthet a Nevelési Tanácsadó, a Vadaskert Kórház, a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinika, a Bethesda Kórház, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet, ill. a gyermekpszichiátriai szakrendelők.





ELEVEN vagy ADHD-s?       NŐK LAPJA  EGÉSZSÉG 2014. október     

                                                                                                        A X. ADHD Konferencia hónapja

Szöveg: Kiss Verus

Féktelenek, örökké ott van a zabszem a fenekükben és nehezen követik a szóbeli utasításokat 
– ez csak néhány azok közül a tulajdonságok közül, amelyek az ADHD-s gyerekekre ráillenek. 
Mielőtt rávágná, hogy a kórkép csak kitaláció, és minden csak nevelés kérdése, 
akkor ezen a ponton ne hagyja abba az olvasást!

Nem újkeletű
– A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, vagyis ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder) egy alkati, temperamentumbeli szélsőséget takaró, nem újkeletű betegség: az érintettek már régen is jelen voltak a társadalomban, csupán a mai, nyugati kultúra elvárásai miatt járnak rossz idők rájuk– magyarázza dr. Csiky Miklós gyermekpszichiáter, aki maga is sokszor találkozik a probléma valódiságát megkérdőjelező szkeptikusokkal. Mint mondja, az ADHD-sok esetében nem egyszerűen arról van szó, hogy a szülő vétett, vagy rosszul nevelte a gyermekét, nem kötötte le megfelelően a figyelmét – ahogy azt az érintett apukák, anyukák gyakran megkapják a rokonoktól, pedagógusoktól –, hanem arról, hogy ezek a gyerekek (és később felnőttek) bizonyos dolgokban másképp, rosszabbul, gyengébben teljesítenek. Ráadásul nincsenek is kevesen: becslések szerint 70 ezer ADHD-s él hazánkban, közülük 50 ezren egyáltalán nem kapnak ellátást, és csak 5000-ren jutnak el a megfelelő orvoshoz és részesülnek személyre szabott kezelésben.

Különc kisebbség

Az ADHD megjelenése változó, de általánosságban elmondható, hogy az érintettek a megszokottnál kevésbé terhelhetőek, adottságaikat pedig nem tudják jól felhasználni, sem maguk, sem mások javára. – Figyelmetlenek, túlmozgékonyak, impulzívak – magyarázza a szakértő, és életszagú példákkal illusztrálja a tényeket. – A hiperaktivitást jól mutatja, hogy nem tudnak végigülni egy étkezést, és nem lehet velük boltba sem elmenni. Ők ezt úgy fogalmazzák meg, hogy valamit – jónak lenni, figyelni – nagyon akarnak, de nem megy nekik, és el is könyvelik magukat butának, rossznak. A figyelemzavar megjelenhet úgy, hogy állandóan álmodoznak, moziznak, nem követik a tanár mondandóját, míg az impulzivitás legszembetűnőbb jele például, ha bármilyen külső-belső késztetésnek szűretlenül teret engednek. Legyen az harag vagy egy buta poén..

Itt még mindig gondolhatjuk azt, hogy egy átlagos csibész kisgyerekre ráillenek a fentiek, de nincs igazunk. Vannak gyerekek nagyon nagy mozgásigénnyel, akiknél nem társul hozzá impulzivitás. (Az egyszerűen élénk gyermekeknek ugyan nagy a mozgásigénye, de ehhez nem társul impulzivitás.) Ráadásul az ADHD-sek a szóbeli utasítások mentén is nehezen lavíroznak, és bár épek szellemileg, mégsem képesek figyelni, korábban be nem gyakorolt utasításokat, mozdulatsorokat végrehajtani. Nem nehéz rájönni, hogy a sok negatív visszajelzés után hamar bekerülnek a rossz, szófogadatlan, dacos, netán agresszív gyerek skatulyájába, amiből már nehéz kikászálódni segítség nélkül.

Soktényezős probléma

Sajnos az ADHD-sok közül ma még sokan elkallódnak a megfelelő diagnózis és támogatás hiányában, és emiatt szinte kivétel nélkül kialakul náluk az önértékelési, majd a motivációs zavar, valamint a reménytelenség, kilátástalanság és nyugtalanság-érzés sajátos keveréke. Egyes pszichiátriai betegségek (depresszió, szorongás, személyiségzavarok, pszichoszomatikus zavarok), a szerfüggőség, a súlyos balesetek, a nemi betegségek, a koraszülés, az elhízás, a magas vérnyomás, az öngyilkosság és az életvezetési problémák is akár 3-5-ször gyakoribbak náluk. A kezeletlen hiperaktív gyerekek későbbi életpályája ráadásul konfliktusokkal, problémákkal terhelt, a figyelemzavar akadályozza őket a tanulásban, tehetségük nem tud kibontakozni, kiszámíthatatlan érzelmi reakcióik megnehezítik a pedagógusok és az osztálytársak dolgát, az impulzivitás pedig a kapcsolataikat mérgezheti meg. Mindez nem hagyja érintetlenül a szülők pénztárcáját sem, de az államot is megterheli: egy 2011-es tanulmány szerint a kezeletlen ADHD okozta járulékos kiadások és költségvetési veszteségek összege Magyarországon éves szinten 33 milliárd forintot tesz ki, és talán ez az a szám, ami a legjobban illusztrálja a korai felismerés és kezelés fontosságát.

A cél, hogy eljussanak egy gyermekpszichiáterig

– A „szokásos” út az, hogy az iskola jelzi a problémát a szülő felé, majd a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálathoz - korábbi nevén Nevelési Tanácsadóba - irányítja őket. Ott megvizsgálják a gyereket, és ha felmerül az ADHD gyanúja, gyermekpszichiáterhez vagy szakértői bizottsághoz küldik. Ez utóbbi szükség szerint szintén a pszichiáterhez irányít, lévén ő illetékes a diagnózis meghozatalára – mondja dr. Csiky Miklós, és hozzáteszi, saját tapasztalatai azt mutatják, a komplex célzott terápia egyes nem gyógyszeres formái tízéves kor alatt jóval hatékonyabbnak bizonyulnak, és a megfelelően alkalmazott (kiválasztott és adagolt) gyógyszeres kezelésre, korrekt diagnózis esetén, a fiatalok 85-90%-a jól reagál, aminek következtében az amúgy eredendően jószándékú és segítőkész gyerekek rendkívül előnyös tulajdonságai is hangsúlyt kaphatnak. Igen, nem tévedés: ezek a gyerekek ugyanis empatikusak, gondoskodók, nyitottak, lelkesek, önzetlenek, ráadásul jó a szociális érzékük, a megérzéseik, kreatívak, és nemegyszer átlag feletti a memóriájuk, kiváló a humorérzékük. – A magasabb energiaszint, a nagy teherbírás, az újdonságok iránti vonzódás kiemelkedő teljesítmények alapja is lehet, ha később megtalálják azt a szakmát, amiben örömüket lelik –  mondja a pszichiáter.

Kitartás és türelem

Az érezhető javulásig vezető út azonban göröngyös, és nemcsak az orvos alaposságára van szükség, de a szülők türelmére, következetességére is. A napi rutin bevezetése náluk különösen nagy hangsúlyt kap, akár az egyszerűen megfogalmazott, ám rendíthetetlen szabályok. Fontos nekik a gyakori és azonnali megerősítés, kevés kritikára, sok biztatásra van szükségük, és ha valamilyen probléma merül fel, azt is azonnal jelezni kell feléjük. – Különösen fontos, hogy a korlátok felállítása és a szabályok betartása mellett a hiperaktív gyerek ki tudja élni kíváncsiságát, tevékenységi vágyát, kreativitását is. Legyen rá lehetősége, hogy megmutassa magát olyasmiben is, amiben tehetséges, amiben jó, hogy a hiperaktivitás előnyei előtérbe kerülhessenek! – javasolja a szakember, hiszen, ha az ADHD-sok a kezelés mellett kiegyensúlyozott, segítő családi háttérrel rendelkeznek, nagyobb eséllyel indulnak az életben, hogy önmagukat és másokat elfogadó, együttműködésre, alkotásra és boldogságra képes, illetve alkalmas felnőttekké váljanak.



*

MEGLEPETÉS  2014. január 8.
Rólunk szól! 

Figyelemzavaros a gyerek!

Eleven, szertelen szétszórt a gyerek, és a tanulás sem érdekli, pedig jó képességei vannak? Lehet, hogy ADHD áll a háttérben. 

Mi az a ADHD?

„A tanulási nehézségek hátterében leggyakrabban a hiperaktivitás, azaz az ADHD áll, amely egy neurobiológiai zavar, egy sajátos agyi állapot és működésmód. Az agyi működéseket szabályozó funkciók sérülnek, melynek következtében a gyermek figyelemzavaros, nyugtalan és szertelen. Általában iskolás korban veszi észre a szülő, hogy valami probléma van. Ilyenkor ugyanis a gyerek képtelen nyugodtan ülni, a gondolatai csaponganak, gondjai vannak a tanulással és állandóan bajba kerül.  Alapvetően örökletes hajlamon alapul, de komoly szerepet játszhat kialakulásában az idegrendszer sérülését okozó magzati korban vagy születéskor bekövetkező oxigénhiány.” - mondta Dr. Csiky Miklós gyermekpszichiáter főorvos.

1. A hiperaktivitás tünetei:

a.) A gyermek gyakran babrál, mozog keze-lába, ültében fészkelődik.
b.) Gyakran elhagyja helyét az osztályban, vagy más olyan helyzetekben, amikor ülve kellene maradnia.         
c.) Gyakran rohangál, ugrál, mászkál, amikor az nem helyénvaló
d.) Nehézséget jelent számára a nyugodt játék, akár önállóan, akár társakkal.
e.) Folyton izeg-mozog, gyakran olyan "mint akit felhúztak".
f.) Általában túl sokat beszél.

2.  A figyelemzavar tünetei:

a.) Nem figyel eléggé a részletekre, gondatlanságból fakadó hibákat vét.
b.) Gyakran nehézséget jelent a figyelem megtartása.
c.) Sokszor úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek hozzá.       
d.) Nem mindig követi az instrukciókat vagy elmarad feladatainak befejezése.
e.) Nehézségekbe ütközik a feladatok és tevékenységek megszervezésében.
f.) Kerüli, hogy olyan feladatokban vegyen részt, amelyek hosszas figyelést, gondolkodást igényelnek.
g.) Elveszti a tevékenységhez szükséges dolgokat.
h.) Könnyen elvonják a figyelmét külső ingerek.
i.) A napi tevékenységben gyakran feledékeny.

3.  Az impulzivitás tünetcsoportja
   (képtelenség az erős vágyak és a belső késztetések kontrollálására):

a.) Gyakran kimondja a választ, mielőtt a kérdés befejeződött volna.
b.) Nehézsége van a várakozással.
c.) Rendszeresen félbeszakít másokat (pl. beszélgetés, játék során)

Sosem nő be a feje lágya!

„Bár a gyermekkori hiperaktivitás, mint tünet általában csökken, de az azt okozó alkati nehézségeket többnyire nem növi ki a gyerek, legfeljebb ellensúlyozni lehet különböző módszerekkel, terápiákkal a problémát. A gyermekkorban megfelelően kezelt esetek egészen más lefutást mutatnak felnőttkorban, különösen a másodlagos károsodások tekintetében. De mivel a szülők többsége úgy véli, hogy majd idővel benő a gyerek feje lágya magától, nem kérnek semmiféle segítséget. Ennek pedig súlyos következményei lehetnek, felnőttként is küzdeni fog családi, iskolai és munkahelyi problémákkal. Az állandó nem megfelelés érzése miatt komoly önértékelési zavarok alakulnak ki, ami depresszióhoz, agresszivitáshoz, de akár öngyilkossági hajlamhoz is vezethet.” – mondta Dr. Csiky Miklós gyermekpszichiáter főorvos.

Sorsfordító

„Ennél a betegségnél gyakori a részképesség zavar. Bár magas intelligenciával rendelkeznek ezek a gyerekek, ennek ellenére nagy problémát okoz számukra vagy a matematika, vagy az olvasás, szövegértés, vagy a helyesírás. Megfelelő kezeléssel az ADHD betegek hátrányait az előnyükké lehet fordítani. A szertelenség gyors döntésképességre, a lefáraszthatatlanság pedig óriási előnyt jelenthet több sportágban is. Vannak olyan dolgok, amik különösen érdeklik őket. Ha hagyjuk, hogy ezeken a területeken kellőképpen kibontakozhassanak, akkor fantasztikus dolgokra lehetnek képesek. Azt is el kell fogadnunk, hogy bizonyos tantárgyak, témák viszont egyáltalán nem kötik le a figyelmét, ezeket nem is tanácsos túlzottan erőltetni.”

Akár már csecsemőkorban észrevehető

„Ha egy kisbaba sokszor, csillapíthatatlanul sír, még attól sem nyugszik meg, ha ölbe vesszük, ha nehéz egy napi ritmust kialakítani nála, akkor érdemes figyelemhiányos hiperaktivitási zavarra gyanakodni. Az intő jel lehet, ha szokatlanul korán, - akár a mászás kihagyásával – nyolc-kilenc hónaposan elindul. Sajnos azonban ebben a korban még nagyon nehéz megállapítani, hogy mi a probléma. Két éves kor körül megfigyelhető, hogy a kicsi amellett, hogy nagyon aktív, cseppet sem óvatos, így gyakrabban szenvednek balesetet, mint velük egyidős társaik. Intő jel lehet az is, ha makacsak, akaratosak, óriási hisztivel próbálják elérni a céljaikat.”

Kivizsgálás: csak együtt lehetséges!

Ahhoz, hogy a szakember megállapíthassa, hogy valóban ADHD-ról van szó, nagyon fontos, hogy a szülő is és a gyermekkel foglalkozó pedagógus is együttműködjön az orvossal. Pontosan el kell mondani, hogy mi tapasztalható otthon, az iskolában, hogyan viselkedik a többi gyerekkel, a felnőttekkel, mi okoz neki nehézséget vagy örömet. Emellett persze elvégzik a szokványos orvosi vizsgálatokat, kiszűrik más problémák lehetőségét.

Kezelés

„A figyelemzavaros betegségeket más-más módon kell kezelni a különböző korú gyermekeknél. 6 éves kor alatt pszichológus vagy pszichiáter segítségét kell kérni, aki megtanítja a szülőnek, hogyan viselkedjen a gyerekkel. A leghasznosabb, ha mindkét szülő részt vesz az „oktatáson”, így mindketten egyforma módszerrel, közös erővel küzdhetnek az eredményért. Iskolás korban először mindenképpen a nevelési tanácsadó segítségét kell kérni. Ilyenkor azt is kivizsgálják, hogy a hiperaktivitás mellé társul-e más betegség, illetve, hogy a figyelemzavart nem hallás- vagy látáscsökkenés okozza-e. Ezután kerülhet csak sor a személyre szabott terápia kialakítására. A szülői tanácsadás mellett szükséges pszichoterápia, a megfelelő oktatási és fejlesztési módszerek kidolgozása, alkalmazása, emellett pedig – ha szükséges – akkor gyógyszeres kezelés.”

Fontos a felülvizsgálat

„A gyermekek éppen aktuális állapotát időről időre felül kell vizsgálni. Az ADHD egy olyan betegség, amelynél a változásokkal együtt a családtagoknak is újabb és újabb kihívásokkal kell szembenézniük, és megtanulniuk kezelni, segíteni a gyereknek.”

Tudta?

„A fiúk esetében négyszer gyakrabban diagnosztizálnak ADHD-t. Ennek oka, hogy míg a fiúk elevenebbek lesznek, nehezebb kezelni őket, addig a lányok visszahúzódóbbak, depressziósabbak, magukba fordulóbbá válnak, így sokkal nehezebb diagnosztizálni a betegséget.”

A figyelemzavar nem egyenlő magatartás zavarral

A két problémát könnyű összetéveszteni, mivel sok átfedés lehet a tünetek között, mint például az indulatkitörések vagy a dacos viselkedés. A magatartászavarral küszködők viszont sokkal durvábbak, a romboló, támadó viselkedés jellemzi őket. Náluk a kiváltó okok között fontos szerepe van a lelki traumáknak, pl. gyakori büntetés, esetleg fizikai bántalmazás, de gyakran lehet örökletes tényező is kialakulásának hátterében.

Bata Kata
újságíró


Újabb gyógyszer elérhetősége az ADHD kezelésében
2014.02.05. 
Örömteli hírt tudok megerősíteni, amire többed magammal már régóta vártam. 
Fontos mérföldkőhöz érkezett el a tanulási és magatartási zavarokkal küzdő gyerekek (és remélhetőleg hamarosan a munkahelyi teljesítmény gondokkal, szervezési, kivitelezési, indulat és egyéb érzelemkezelési nehézségekkel küzdő felnőttek) egy jelentős csoportja, a számukra nyújtható hatékony kezelés szempontjából. 
Kis túlzással új korszak, de mindenképpen új fejezet nyílik a figyelemzavaros, túlmozgékony, indulat-kontroll zavaros gyermekek életében. Támogatott gyógyszerré vált ugyanis a hazai palettán is, a magas ára miatt eddig gyakorlatilag elérhetetlen atomoxetin hatóanyagtartalmú készítmény, a Strattera. Ennek a hiperaktivitás, figyelemzavar, impulzivitás tüneteit hathatósan kezelő gyógyszernek a nagyközönség által közkedvelt két legfontosabb jellemzője a hosszú hatástartama (lefedi gyakorlatilag az egész napot) és nem-serkentő volta. A Stratterát egy más  gyógyszercsoportból fejlesztették ki, mint az eddig elérhető, máig etalonnak számító klasszikus ADHD gyógyszert.
Azon szerencsés magyar szakemberek közé tartozom, aki elmondhatja magáról, hogy sok tapasztalata van - európai mértékkel mérve is - az atomoxetin használatával. Igaz ezt a jártasságot nem itthon, hanem négy és fél éves külföldi munkám során szereztem, ahol az ADHD gyógyszerelésének gyakorlatilag teljes palettáját használhattam belátásom szerint. A most elérhetővé vált készítményt is olyan gyakorisággal és kiszerelésben írhattam elő, ahogyan a gyermek érdeke megkívánta. Ennek köszönhetően jelentős - a százat meghaladja -azon gyerekeknek és fiataloknak a száma, akiket elindíthattam és tartósan kísérhettem a Strattera használata mellett.
A Strattera jó és hatékony eszköz lehet a gyermekpszichiáter kezében. Amint megismerik, azok a Kollégák is kényelmesebbnek érezhetik használatát, akik az ADHD klasszikus gyógyszerének alkalmazásától, annak természeténél fogva idegenkedtek. Az atomoxetin ugyanis jobban hasonlít a konvencionális pszichiátriai gyógyszerekhez adagolásmódját, hatásmódját, mellékhatás profilját tekintve is, ugyanis az antidepresszánsok csoportjából fejlesztették ki. Hatékony lehet azon ritka esetekben is, amikor a metilfenidát nem működik, bár megbízható és helyes a hiperaktivitás ill. figyelemzavar diagnózisa. Különösen előnyös választást jelenthet ezen kívül azok esetében, akiknél az alaptünetekhez alvászavar, tic, szorongás illetve ellenszegülő magatartászavar társul. Szakirodalmi adatok igazolják ugyanis, hogy a fenti problematikákat illetően is számottevő tünet csökkenés érhető el az újonnan szélesebb körben elérhetővé vált gyógyszerrel. Személyes tapasztalataim szerint, amelyben több kollégám is osztozik, a fent említetteken kívül  a kevert tünetekkel egyszerre jelentkező ADHD (hiperaktivitás és figyelemzavar) és ASD (autisztikus spektrum zavar) egyes eseteiben (nem rendszeres gyakorisággal, hanem szerencsés ráadásként) kedvező irányban befolyásolhatja az utóbbi kórkép egyes alaptüneteit, - észrevételem szerint a szociális-érzelmi-kapcsolati készséget és a gondolkodásbeli rigiditást (talán impulzivitásuk, szorongásukra, alvászavarukra gyakorolt jótékony hatásuk miatt). Hangsúlyozom itt még egyszer, magas kezelt esetszám mellett egyszer-egyszer figyeltem meg ezt, de nem elhanyagolható élményt jelentett úgy számomra, mint a szülők, gondviselők számára is. 
Az atomoxetin persze nem tökéletes szer, hatékonysága hajszállal elmarad a metilfenidát mellett, megvannak potenciálisan a maga mellékhatásai, és többet kell várni - időnként egész sokat, akár 4-12 hetet is - hatásainak megjelenésére (ellentétben előbb említett kollégájánál, amelyik azonnali idegrendszeri hatással rendelkezik). Hatalmas előnye ugyanakkor a hosszú hatásidő: 20-24 óra - nemcsak papíron, valamint korábban írt kedvező járulékos hatásai.
Mellékhatás profilja is más. Bár lehet kedvezőtlen hatása az étkezésre, de nem direkt a központi idegrendszeren át étvágycsökkentő hatású. Okozhat elsősorban kezdetben gyomor-bélrendszeri panaszokat, de az étkezésre, testsúlyra gyakorolt hatása kevésbé riasztó és kevésbé gyakori. Az alvást inkább elősegíti. Oda kell viszont figyelni egy nem gyakori, de komolyabb mellékhatására, ez pedig a májat terhelő és potenciálisan károsító hatása. Gyengeség, sötét vizelet, sárgás szemfehérje vagy bőrszín kialakulása a gyógyszerszedés mellett azonnali laborvizsgálatot indokol. Legkomolyabb, szerencsére igen ritka mellékhatása a kamaszoknál leírt öngyilkossági gondolatok. Nehéz meghatározni ennek összefüggését a gyógyszerhatással.
A gyógyszer hazai ára még mindig nem alacsony, de a támogatás rajta jelentős, korábbi ára majd a 30 000 Forintot rúgta, most 6500 Ft-t kell fizetni egy dobozért. Gyermekpszichiáter írhatja fel szakrendelésen. Használjuk jól, váljék egészségünkre!

Dr. Csiky Miklós



A négyes játékos
2015. augusztus 30.

Az utóbbi évtizedben nem nagyon voltak nagyobb változások az ADHD nemzetközi terápiás mezőnyében.
Focis hasonlattal élve elmondhatjuk, hogy évtizedek óta viszi a prímet erőcsatárként a metilfenidát, képességeit és tulajdonságait nézve szorosan mögötte küzd hamis kilencesként unokatestvére a dexamfetamin, míg másfél évtizede, megbízható irányító középpályás szerepben ott láthatjuk az atomoxetint.
Voltak ugyan kisebb események, előálltak újabb csel-készletekkel és csomagolással, volt aki jelentős fejlesztésen esett át, de lényeges személyi változás nem történt. 

Nemrég azonban az I. osztályba felküzdötte magát egy korábbról már ismert, de el nem híresült és eddig alsóbb kategóriában játszó arc, a guanfacin.

Először az amerikai FDA (2010), majd néhány hete (2015 júliusában) annak európai megfelelője az EMA emelte be az ADHD ajánlott terápiás ágensei közé. Azt, hogy milyen posztot fog betölteni, nem tudjuk még igazán.
A leginkább a védő sorban tippelném a helyét, vagy egy jó szűrőként tudom elképzelni. 
Mindenesetre egyelőre még nem debütált nálunk hivatalosan az ADHD ajánlott és felírható gyógyszerei között, de ebbéli megjelenése hamarosan várható. 
Reméljük, sikerül beváltania a pályán a hozzá fűzött reményeket.

*
Az EMA (European Medicines Agency) CHMP bizottsága (Committee for Medicinal Products for Human Use) klinikai használatba való befogadásra ajánlotta a guanfacint az ADHD kezelésében 6-17 éves kor között. Különösen azok számára jelenthet hatékony segítséget, akik nem adnak kielégítő terápiás választ stimuláns medikációra. Az ADHD kezelésében alkalmazott más gyógyszerekhez hasonlóan, a guanfacin is csak egy komplex terápiás program részeként alkalmazható. 
A guanfacin egy nem-stimuláns, elsősorban centrálisan ható szelektív alfa-2-receptor-agonista, a szimpatikus aktiváció csökkentésével ható szer. Mind a centrális, mind a perifériás szinapszisokban csökkenti a noradrenalin felszabadulást. Az agy azon idegsejtjeire hat, amelyek a figyelem, a szervezés, a tervezés és az impulzus kontroll szabályozásában játszanak szerepet. A teljes perifériás érellenállást és a szívfrekvenciát is csökkenti. Nem gátolja a dopamin turnovert.

Bár önmagában is közepes / erős hatékonyságú szernek bizonyult a vizsgálatok során, elsősorban stimulánsokkal kombinációban alkalmazva ajánlják, különösen makacs, terápia rezisztens ADHD esetén.
A guanfacin stimulánsokkal együtt kombinációban alkalmazva klinikai vizsgálatok adatai szerint az ADHD tünetekben 56 százalékos csökkenést eredményezett és a vizsgáló klinikusok visszajelzései szerint a vizsgálatban részt vevők 73 százaléka lett jobban vagy sokkal jobban a gyógyszer hatására.
A klinikai vizsgálatok a gyógyszer hagyományos és nyújtott hatású formáját egyformán hatékonynak találták, mégis az utóbbi nyújtott hatású formát ajánlják az ADHD terápiájában.

Adagolás

A gyógyszer naponta egy (esetleg két) adagban, este vagy reggel alkalmazva gyakorlatilag egyforma (70.3% ill. 69.8%-os) hatékonyságúnak bizonyult.
Ajánlott kezdő adag 0.5-1 mg naponta, egyben vagy két részre osztva, amennyiben a tünetek napszaki ingadozása indokolja. Maximum 1 milligrammos dózisokban 1-3 hetente lehet emelni, nem kielégítő terápiás válasz esetén. Maximális dózisa 4 mg.
Az esetleg jelentkező szedatív mellékhatás elkerülése érdekében a napi adagját, különösen a kezelés első heteiben este ajánlott bevenni.

Az új fejlesztésű, elnyújtott hatású guanfacin készítmény hivatalosan még nem felírható ADHD-gyógyszer, de ebben Európa-szerte és így esetleg nálunk is hamarosan változás várható. 
Generikummal már rendelkezünk.

Dr. Csiky Miklós

*

Százhalombattai Hírtükör   -    http://www.hirtukor.hu/bel.php?ssz=26379
Nem rossz, csak éretlen? - írta: Fekete Lajos Gábor
2014-05-12 - Az ADHD-nak, vagyis a Figyelemzavar és Hiperaktivitás Tünetegyüttesről szervezett előadást az érdi Credo Iskolaelőkészítő és Fejlesztő Központ.
Az ADHD-nak nevezett tünetegyüttes sok szülőnek csak hallomásból van információja. Dr. Csiky Miklós gyermekgyógyász-gyermekpszichiáter a korai felismerésről és a kezelési lehetőségekről is tájékoztatta az érdeklődő szülőket és nevelési szakembereket.

Ezeket a félreértéseket segített eloszlatni

Az előadás szervezője Prekup Mária pszichológus, a Credo központ vezetője volt, aki elmondta: nagyon magas azoknak a gyerekeknek a száma, akik integráltan nem nevelhetők, illetve az integrált nevelési formában másodlagos, harmadlagos pszichés károsodásokat szenvednek.

- Nagyon sok szülő keres meg minket azzal, hogy a gyerek nem halad, problémás, rendetlen, magatartászavaros, pedig okos, értelmes. Egy ismerős iskolaigazgató szerint a pedagógusképzés elmélete és gyakorlata között ég és föld a különbség. A sajátosan nevelhető, a tanulási vagy részképesség-zavarokkal küzdő vagy éppen autista gyerekek integráltan vannak jelen az iskolában, de valójában az integrált nevelésre nem lettek felkészítve a pedagógusok.

- A Credo partnere, támogatója vagy konkurenciája az iskolának?
- A központunk közel tíz éve úgy jött létre, hogy nem versenytársa, hanem segítője lesz az iskoláknak és óvodáknak. Társintézményként gondoltuk létrehozni, hiszen óriási szakadék van most is az óvoda és az iskola között, hasonló szakadék van az általános iskola negyedik és ötödik osztálya között; és bizony ezek az akadályok a problémás, nehezen tanuló gyerekek számára megugorhatatlanok. Képzeljük el azt a helyzetet, amikor augusztusban a gyerek csak játszik, majd szeptemberben üljön be úgy az iskolapadba, hogy fegyelmezett legyen, koncentráljon, tanuljon.

- Ez egy átlagos képességű gyerek esetében is nehéznek tűnik.
- Régebben működtek az úgynevezett nulladik vagy előkészítő osztályok, de megszűntek, ahogyan eltűntek a kis létszámú osztályok is. Arról már nem is beszélve, hogy hatévesen kezdik a gyerekek az iskolát, holott a biológiai és idegrendszeri érésük nagyjából hétéves korukban jut el arra a szinte, hogy iskolaérettek lesznek.

Dr. Csiky Miklós gyermekgyógyász-gyermekpszichiáter előadása teltházat vonzott. Szülők, gyermekvédelmi szakemberek, pedagógusok hallgatták meg. A fél hatkor kezdődő rendezvény közel este kilencig tartott.

- Mostanában egyre többet hallani az ADHD-ról. Több az ilyen problémával küzdő gyermek, vagy a diagnosztikai lehetőségek fejlődtek ennyit?
- Talán a legfontosabb ok, hogy szélesebb körben vált ismertté ez a jelenség, így hamarabb észrevesszük a tüneteket. Talán kisebb, de az emelkedésért felelősek a környezeti hatások is, amelyek beindítják az ADHD-ért felelős géneket. Elsősorban kémiai anyagokról van szó, kisebb részben fizikai behatásokról. Ezek a terhelések növekedtek a mi modern, ipari-fogyasztói társadalmunkban. Körülbelül a populáció öt százaléka érintett a tünetegyüttesben vagy inkább állapotban. Ez az elmúlt évszázadok alatt nem nagyon módosult. A körülmények változtak. Joggal hihetnénk, hogy a mai felgyorsul világ jó hely egy izgő-mozgó vagy hiperaktív gyereknek, de éppen ellenkezőleg.

- Milyen segítséget tudnak igénybe venni ezek a gyerekek és a szüleik, milyen kezelési lehetőségek vannak?
- Azt szoktuk mondani, hogy az úgynevezett multimodális terápia és megsegítés a legjobb ezeknek a gyerekeknek. A legfontosabb még mindig a viselkedésterápia, a gyógyszeres terápia, az időben elkezdett szenzomotoros fejlesztés és bizonyos étrendi kiegészítőknek a használata vagy megváltoztatása.

- Melyek azok a tünetek, amelyekre érdemes felfigyelniük a szülőknek?
- Ezek a gyerekek lehetnek sokkal mozgékonyabbak, mint a társaik, ingerlékenyebbek, sokat és/vagy hangosan beszélnek, állandóan csinálnak valamit, belekezdenek dolgokba, majd félbehagyják, és valami mással kezdenek foglalkozni, de jellemző a szétszórtság és a figyelmetlenség is. Ha felismerjük ezeknek a gyerekeknek a gyengeségeit, akkor érdemes az erősségeikre is figyelni, mert általában azok is megvannak. Gyakran kreatívabbak, élénk eszűek, többnyire együttérzőek, empatikusak, lelkesek és tudnak lelkesíteni másokat is. Egy nyugat-európai felmérés szerint a pedagógusok mindössze öt százalékának van használható tudása az ADHD-ról. Jó lenne, ha ez változna, de nemcsak a pedagógusok, hanem a védőnők, háziorvosok, gyermekorvosok tekintetében. Mindenkinek, aki a gyerekekkel foglalkozik, sokkal több ismeretre volna szüksége ezzel a kórképpel kapcsolatban.
Aki többet szeretne tudni az ADHD-ról és lehetséges kezelésérő, felkeresheti a www. adhdoki.blogspot.hu oldalt. Az előadássorozat folytatásáról és a további témákról pedig a Credo Iskolaelőkészítő és Fejlesztő Központ honlapján található információ awww.nevelésitanácsadó.hu (ékezetes) címen.




NŐK LAPJA   -   ÉVSZAKOK  -  2014 Tavasz

Mozgékony, hisztis vagy hiperaktív?

Mind a szülők, mind a pedagógusok egyre többször, egyre pontatlanabbul használják a hiperaktivitás kifejezést. Hiedelmek és tévhitek helyett pedig jó lenne tisztán látni, mi különbözteti meg a  neveletlen gyereket a hiperaktívtól, hogy a segítség időben érkezhessen.  
Az örökmozgó, fáradhatatlan, nagy mozgásigénnyel rendelkező gyerekek még nem feltétlenül hiperaktívak. „Sokszor egyfajta nyugtalanságban, izgágaságban nyilvánul meg a hiperaktivitás” - mondja Dr. Csiky Miklós …. „Az ilyen gyerekek babrálnak, fészkelődnek, nem tudnak egy helyben maradni. Később ez a fajta nyugtalanság átalakulhat, jellemző lehet a sok beszéd, vagy a gondolatok, ötletek áradása is.”
„A túlmozgásosság gyakran párosul indulat-kitörésekkel, impulzivitással. A hiperaktív gyerekeknek nagyon sok problémájuk származik abból, hogy kevéssé képesek kontrollálni a viselkedésüket, nem tudnak uralkodni az érzelmeiken. Előbb cselekszenek, aztán gondolkodnak, nem mérlegelik, illik-e ilyesmit csinálni, vagy hogy mennyire rossz ez a másiknak. Általában utólag belátják és akár sajnálják is a történteket, de képtelenek az adott pillanatban másképp viselkedni” - mondja Dr. Csiky Miklós. Jellemző lehet, hogy nem tudnak várni, gyakran félbeszakítanak másokat, és tipikus a vásárláskor hisztiző gyerek is.
„Van még egy terület, amely nehézséget okozhat a hiperaktív gyerekeknek, és ez a hosszas, egy tárgyra irányuló figyelem. Nehezen koncentrálnak, a figyelmük könnyen elterelhető, megzavarható” - mondja szakértőnk. „A nyugtalanság, az impulzivitás, és a figyelem zavara egymástól teljesen függetlenül és együttesen bármilyen kombinációban megjelenhetnek a viselkedésben.” Mindezek megviselhetik a családot is, az első komolyabb konfliktusok azonban a közösségbe kerüléskor jelentkeznek.

Nehéz beilleszkedni
Közösségben rendkívül megterhelő lehet egy hiperaktív gyerek állandó pörgése, türelmetlensége. A kiszámíthatatlan érzelmi reakciók megnehezítik a pedagógusok és az osztálytársak dolgát. Ha ehhez még figyelmetlenség, szétszórtság és tanulási nehézségek is társulnak, a hiperaktív gyereket nagyon könnyen megbélyegzik, kirekesztik, ahonnan aztán még nehezebb a bizonyítás.
A hiperaktivitás felfogható az idegrendszer átlagostól eltérő működésének is, de úgy is elképzelhetjük, hogy ezeket a gyerekeket állandó tettvágy hajtja. Az ebből az állapotból származó előnyökről csak ritkán esik szó, pedig sokszor nagyobb képzelőerővel, kiemelkedő kreativitással, nagy adag kíváncsisággal és kísérletező kedvvel párosul ez a fajta nyugtalanság. A magasabb energiaszint, a nagy teherbírás, az újdonságok iránti vonzódás kiemelkedő teljesítmények alapja is lehet. Azonban ehhez elengedhetetlen, hogy minél fiatalabb korban megtanulják a gyerekek legyőzni a hiperaktív alkatból származó hátrányokat.

Már egészen korán felismerhető
Már csecsemőkorban megfigyelhetők azok a jelek, amik alapján hiperaktivitásra gyanakodhatunk. Szülőként azt tapasztaljuk, hogy a kisbaba az átlagnál kevesebbet alszik, élénk, tevékeny, sokat sír számukra indokolatlanul. Több ringatásra, szórakoztatásra, szülői figyelemre van szüksége, mint a kortársainak, hamarabb megunja a dolgokat. A tipegőkorú gyerek nem tartható kiságyban, babakocsiban, járókában, mert állandó mozgásban van. Mindent megfog, lever, megkóstol, kipróbál. Hamar feláll, elindul, sokszor kimarad néhány mozgásfejlődési állomást.
A hiperaktív kétéves kortársaihoz képest türelmetlenebb, szeszélyesebb, nehezen viseli a kudarcot. Sok szülő elfárad ebben a korszakban, és nem teljesen érti, hogy a szokásos nevelési módszerekkel miért vall kudarcot.  Tipikus az is, hogy a szülők egész egyszerűen feladják, azzal kerülik ki a konfliktusokat, hogy egyre kevesebb korlátot állítanak a gyerek elé.  Így ideiglenesen könnyebbé válik az élet, azonban a problémák az első közösségbe kerüléskor újra jelentkezni fognak.
A bölcsőde vagy az óvoda jó eséllyel jelezni fogja a szülőnek, hogy baj van. Mivel a beilleszkedés első éve a teljesen egészséges gyerekeknek is gondot okozhat, inkább utána fogalmazódnak meg a problémák. Az óvóda végére a gyerekeknek már tudni kell uralkodni a vágyaikon, késztetéseiken, az érzéseiken. Be kell tartani a szabályokat, alkalmazkodni kell a többiekhez. Legtöbbször ekkor fogalmazódik meg egyértelműen a hiperaktivitás gyanúja.

Öröklött tényezők
Minden gyereknek szüksége van a felnőttektől kapott külső korlátokra, hogy azok majd idővel megszilárdulva belső korlátokká alakulhassanak. Kisgyerekkorban jön létre az a fékrendszer, amely lehetővé teszi, hogy az ember ellenőrzése alatt tarthassa érzelmeit, vágyait. Hiperaktív gyerekeknél azoknak az átvivő anyagoknak a termelődése, amelyek a fékrendszer kiépülésében fontos szerepet játszanak nem kielégítő. „Mai tudásunk szerint ennek részben genetikai okai vannak”- mondja Dr. Csiky Miklós. „A magzati kor, a szülés is hatással lehet arra, milyen súlyos lesz a hiperaktivitás, azonban egyéves korra már kialakulnak azok az idegrendszeri sajátosságok, amelyek ezt az állapotot meghatározzák. Vannak olyan súlyos esetek amikor gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, mert csak ezzel javítható hatékonyan a gyerekek életminősége.”

Mindenképpen kezelni kell
Összetett vizsgálatokkal, gyerekpszichiáter segítségével viszonylag nagy biztonsággal megállapítható, valóban hiperaktivitás áll-e a szülők és a környezet által jelzett magatartászavarok hátterében. A gyógyszeres kezelés mellett bizonyítottan hatásos a viselkedésterápia is, azonban ezt a szülőknek is el kell sajátítaniuk.
A kezeletlen hiperaktív gyerekek későbbi életpályája konfliktusokkal, problémákkal terhelt, másodlagos károsodások alakulhatnak ki. Motiválatlanság, szorongás, depresszió, akár a törvénnyel való összeütközés is lehet a végeredmény. A figyelemzavar akadályozza őket a tanulásban, tehetségük nem tud kibontakozni, az impulzivitás pedig a kapcsolataikat mérgezheti meg. Tíz éves kor alatt sokkal hatékonyabbak a terápiás módszerek, ezért nagyon fontos lenne, hogy minél hamarabb kiderüljön, ha egy gyerek hiperaktivitással küzd.

Viselkedésterápia
„A viselkedésterápia megerősítéses módszereket használ, azaz a jónak ítélt viselkedést jutalmazza. A hiperaktív gyerekeknél a bűntetés nem igazán alkalmazható. Segít a szülőknek olyan helyzeteket teremteni, amelyekben kevesebb kudarc éri a gyerekeket” - mondja Dr. Csiky Miklós. „Mivel a hiperaktív gyerekek számára sokkal nehezebben válik rutinná valami, nehezebb a szabályok elfogadása, elsajátítása és betartása, a viselkedésterápia alkalmazása nagy türelmet igényel. A napi rutinok kialakítása azonban olyan kapaszkodót jelenthet, ami könnyebbé teszi a mindennapi életet.”
A szülőknek és a pedagógusoknak lényegesen nagyobb erőfeszítést jelent egy hiperaktív gyerek nevelése. Ez a befektetés azonban megtérül, mert bizonyos szabályok betartásával, a környezet megfelelő kialakításával azonnal tehermentesíthető a család élete. Ha türelmes munkával, odafigyeléssel megtanítjuk a gyereket a saját alkatával bánni, a későbbiekben a problémák akár teljes egészében megszűnhetnek, és sokkal nagyobb eséllyel lehet boldog, kiegyensúlyozott felnőtt.

Segítő, támogató környezet
Egy hiperaktív gyereknek nagyon határozott és következetesen betartott szabályokra van szüksége. Lehetőség szerint a pozitív viselkedés jutalmazása legyen a helyes magatartás megerősítése. Például megállapodást lehet kötni, hogy ha a szobájában rendet rak, akkor lehet társasjátékozni (mert csak így lesz hely letelepedni a szőnyegre). Ha a feladatát adott időre elkészíti, akkor lesz idő a közös görkorcsolyázásra.
Ezeknek szabályoknak betonkeménynek kell lenniük, és fontos, hogy a gyerek tökéletesen tisztában legyen az elvárásokkal. Természetesen az elvárásoknak igazodniuk kell a gyerek képességeihez is, tehát a szabályrendszernek fokozatosan kell nehezednie. Először csak nagyon kevés szabályt szabad felállítani, kiemelve a legfontosabbakat. Ha ezeket már megtanulta betartani, akkor lehet újabb szabályokat megbeszélni. Egy hiperaktív gyereknek több időre és nagyobb megerősítésre van szüksége a szabályok beépüléséhez, és ez mindenkire többlet terheket ró. Ahhoz, hogy a szükséges nevelési elveket a mindennapokban következetesen alkalmazni tudjuk (nem ritkán dühkitörések, sírások, és nagy veszekedések közepette) óriási türelemre, szeretetre és elhivatottságra van szükség. Sokat segíthet, ha meg tudjuk osztani a gondjainkat a hasonló problémákkal küzdő családokkal, közösségekkel.
Különösen fontos, hogy a korlátok felállítása és a szabályok betartása mellett a hiperaktív gyerek ki tudja élni kíváncsiságát, tevékenységi vágyát, kreativitását is. Legyen rá lehetősége, hogy megmutassa magát olyasmiben is, amiben tehetséges, amiben jó. Olyan környezetben, ahol folyton tevékenykedhet, segíthet, alkothat, a hiperaktivitás előnyei is előtérbe kerülnek. Mivel minden érdekli, bátran vállalja a kihívásokat, a támogató környezettől szárnyakat kaphat, és előbb-utóbb elérkezik az a pillanat, amikor a környezete nem betegnek, hanem különleges embernek tartja majd.


Kocsis Kata

*

Amit mi tehetünk a koronavírus idejében

I. Megtenni mindent, ami segíti elkerülni a fertőzést és csökkenti a kórokozóval találkozás veszélyét

II. Megtenni mindent, ami segíti megerősíteni az immunrendszer védekezőképességét

III. Megtenni mindent annak érdekében, hogy elkerüljük azt, ami gyengíti az immunrendszerünk erejét

Amikor másokon segítünk magunkon is segítünk, csökkentjük a fertőző forrásokat

*
A környezetünkben uralkodó jelen állapotok segítenek rádöbbenteni bennünket arra az igazságra, hogy mennyi minden nem rajtunk múlik abból, ami történik velünk és körülöttünk.
A következő gondolatokkal most abban szeretnék segíteni, hogy számba vehessük, mégis milyen sok mindent tehetünk a magunk és a mások érdekében, amivel befolyásolhatjuk sorsunk alakulását.

Dolgunk, lehetőségünk és így felelősségünk:

I.
Megtenni mindent, ami segíti elkerülni a fertőzést és csökkenti a kórokozóval találkozás veszélyét

Tartsuk be a higiénés előírásokat, javaslatokat!
Ezek közül legfontosabbak:
▪ Kézhigiéné
a gyakori, alaposan és körültekintően végzett kézmosás, minden egyes indokolt esetben (pl. amikor köhögés, tüsszentés, orrfolyás, papírzsebkendő érintése folytán kapcsolatba kerülünk fertőzés lehetőségét hordozó testváladékkal)
▪ Archigiéné:
a rendszeres arcmosás,
a száj, az orr és lehetőleg az egész arc érintésének a kerülése
▪ A cseppfertőzés lehetőségének további kerülése:
- Figyelni arra, hétköznapi dolgokat hogyan csinálunk: tüsszentés, fogmosás, evőeszköz használat körültekintő kivitelezése, vecéhasználat, főzés, bevásárlás
- Maszk viselése megfelelő helyzetekben, megfelelő időtartamig, lehetőleg 3 óránkénti cserével
- Kerüljük a betegekkel, vírushordozókkal való egy légtérben tartózkodást - különösen huzamosabban (5-10 percen túl);
- a túlzott közelséget,
- a felesleges utazásokat, különösen ha több emberrel kényszerülnénk zárt légtérben együtt lenni.

II.
Megtenni mindent, ami segíti megerősíteni az immunrendszer védekezőképességét

Az eddigi hétköznapjainkon megszokottnál fokozottabban törekedjünk a normális: egészséges és arányos életvitelre.

▪ Aludjunk eleget, tartsunk egy normál: se nem túlfeszített, se nem túl laza napi ritmust.
▪ Fogyasszunk rendszeresen bőséges folyadékot. Lehetőleg ne menjünk napi három liter alá.
▪ Rendszeresen tartózkodjunk tiszta szabad levegőn, egymástól kellő távolságot tartva.
▪ Mozogjunk
▪ Tartsunk egy egészséges étrendet, szerepeljen benne a friss zöldség és gyümölcs
▪ Fogyasszunk vitaminokat  és egyéb étrendkiegészítőket:
      • C vitamint ebben az időszakban:
        500-1500 mg-ot megelőzésként
        több részre elosztva és
        2-3000 mg-ot legalább amennyiben
        tüneteket észlelünk magunkon
       • D vitamin 2-3 000 (akár 4000 NE)
         is lehet a felnőttek adagja,
         a gyerekeknek 2 000,
         a nagyobbaknak 3000 NE.
        • Jó szolgálatot tesz a méz,
          a fokhagyma, a gyömbért ilyenkor,
          gyógyteák közül például a menta,
          a kakukkfű és a hársfa.
▪Éljünk örömteli életet:
• Vegyük észre, keressük meg dolgok és az események jó részleteit, használjuk ki, és éljük meg a hétköznapi örömöket a maguk lehető legnagyobb teljességében.
Legyünk hálásak minden apróságért.
• Engedjük el nehezteléseinket, haragunkat bocsássunk meg, ezzel magunkat tesszük szabaddá.
• Törekedjünk úgy zárni a napunkat, hogy három-négyszer annyi pozitív élményt gyűjtünk mint negatívat. Vegyük észre őket vagy idézzük fel a múltból.

III.
Megtenni mindent annak érdekében, hogy elkerüljük azt, ami gyengíti az immunrendszerünk erejét

▪Kerüljük a negatívumokat:
• Kerüljük a tartós vagy gyakran ismétlődő, rendszeres hatékony levezetés nélkül maradó pszichés stresszt
• Ne tartsuk fel sokáig a feszültséget kapcsolatainkban
• Kerüljük a tartós Megtenni mindent annak érdekében, hogy elkerüljük azt, ami gyengíti az immunrendszerünk erejét
• Kerüljük a szorongást - tegyünk ellene mozgással, emberi találkozásokkal, relaxációval, kontemplációval
• Kerüljük a megfázást, ne adjuk oda könnyű prédául magunkat a betegségeknek (egy zajló kórfolyamat, megterheli és gyengiti az immunrendszerünket, fogékonnyá tesz egy másik betegségre)
▪ Kérjük a mértektelenséget, aránytalanságot és a rendetlenséget:
• Kerüljük a kialvatlanságot
• Kerüljük a tétlenséget, a strukturálatlan töltött hosszabb időszakokat,
• Kerüljük a rendetlenséget az összevisszaságot,
• Kerüljük a túl sok vagy túl kevés evést és ivást
• Kerüljük azokat az embereket, helyzeteket és tevékenységeket, akik és amik nagyon sok energiát vonnak el tőlünk és nem a ránk bízottak közül valók.
• Kerüljük a halogatást, a menekülést a valódi feladataink elől
• Kerüljük az egyoldalú megterhelést - ütemezzünk, priorizáljunk, váltogassunk, delegáljunk, pihenjünk

És ne feledjük, amikor másokon segítünk, magunkon is segítünk, csökkentjük a fertőző forrásokat környezetünkben. 

*
Hogyan beszélj a gyerekednek a koronavírusról?