Az hiperaktivitás és figyelemzavar (ADHD)
- a viselkedés,
- a figyelem,
- a gondolkodás és
- az érzelem szabályozás
komoly károsodásokat okozó zavara.
Félmillió embert érint közvetlenül Magyarországon. Közülük kb. 20 ezer diagnosztizált és 5 ezer kap hatékony segítséget. Megfelelő támogatás nélkül jelentősen megterheli az egyént, a közösségeket, az államháztartást.
Időben kezdve hatékonyan kezelhető. Az intézményi háttér koordinált együttműködése, a meglévő szakemberek célirányos képzése, a jogszabályi háttér biztosítása jelentőségteljesen előremozdíthatja az érintettek ellátását, javít életminőségükön, sorsuk alakulásán.
Az ADHD okozta funkciózavarok nemcsak a gyermekekre vannak közvetlenül
hatással, hanem a körülöttük élő családtagokra, tanárokra is, és nemcsak a
gyermekkor mindennapjaira, hanem az esetek jelentős részében, egész
felnőttkorukra is.
Ezek az emberek és gyermekek az átlagosnál általában jóval
szétszórtabbak, szervezetlenek, kevésbé terhelhetőek, sokszor kifejezetten jó
adottságaikat nem tudják jól felhasználni sem maguk, sem mások, sem a köz
javára. Jelentősen több erőfeszítésbe kerül minden nekik, mint egy átlagos
gyermeknek, felnőttnek, családnak.
Sokszor izgágák, mozgékonyak, hangosak, sokat beszélnek, pörögnek.
Ez a
hiperaktív formája az ADHD-nak.
Mások
szétszórtak, merengők, lassúak. Ez a figyelemzavaros altípus.
Gyakran figyelmetlenek is, izgágák is, indulatosak is, türelmetlenek is.
Ez a kevert típus.
A problémát, bár tünetei meglehetősen szembeötlők, sokszor nem ismerik
fel sem a szülők, sem a tanárok, sőt nem egyszer a szakemberek sem. Így elmarad
az oly fontos megfelelő időben és módon nyújtandó megsegítés, amely meghatározó
jelentőségű sorsuk alakulásában.
Ma már sokat tudunk az ADHD tüneteiről, összefüggéseiről, az
idegrendszeri háttérről, valamint a gyógyszeres és egyéb terápiák hatásáról.
Jelentős, szembe tűnő különbségek vannak az ADHD-s emberek hétköznapi
viselkedésében, idegrendszeri folyamataiban, idegrendszeri struktúrái terén a
nem ADHD-s normál populációhoz viszonyítva, és ezt ma már a modern technológiák
segítségével jól láthatjuk és rögzíthetjük.
A hiperaktivitás és figyelemzavar diagnosztizálásában a
gyermekpszichiáter illetékes, de fontos információt nyújtanak a gyermekek
jellemzőiről, nehézségeiről a kiegészítő gyógypedagógiai, pszichológiai
vizsgálatok is.
Vita tárgya, hogy a hiperaktivitás és figyelemzavar méltán nevezhető-e
betegségnek vagy sem.
Az bizonyos,
hogy megfelelő támogatás nélkül ezek a gyermekek a mai társadalomban igen
megterhelődnek, jelentős hátrányokat szenvednek az oktatás, képzés terén, sokan
elkallódnak, illetve komolyan meg is betegednek. Egyes
pszichiátriai kórképek (depresszió, szorongás, személyiségzavarok,
pszicho-szomatikus zavarok), a szerfüggőség, a súlyos balesetek, a
nemibetegségek, a koraszülés, az elhízás, magas vérnyomás, az öngyilkosság, és
emellett az életvezetési problémák: a tanulás, a közeli kapcsolataik, a
munkahelyi-szakmai pályafutásuk területén, - mind jelentősen, akár 3-5-ször
gyakoribbak náluk.
Kezeletlen esetekben szinte kivétel
nélkül kialakul az önértékelési majd a motivációs zavar, valamint a reménytelenség,
kilátástalanság és nyugtalanság-érzés sajátos keveréke, amely jellemző rájuk
kamasz, ill. felnőttkorban.
Megfelelő, időben adott, célzott
támogatással mindebből sok megelőzhető, ki tudják bontakoztatni és mások javára
is használni adottságaikat, jellemző jó tulajdonságaikat, mint az empátia,
segítőkészség, gondoskodás, a nyitottság, lelkesedés, az önzetlenség és jó
szociális érzék, a jó intuíciós képesség és kreativitás, az önállóság, a
nemegyszer átlag feletti memória, az érett gondolkodásmód, erkölcsi érzék, a
fejlett humorérzék és verbális intelligencia.
Az ADHD korszerű kezelése
multimodális, azaz több módszer együttes alkalmazására épül.
Ezek között vannak alaposan
megvizsgált, tudományosan igazolt, hatékony kezelések, mint a gyógyszeres
kezelés és a viselkedés terápia.
Emellett, úgy tűnik, hogy az esetek
jelentős részében, 10 éves kor alatt a kezelésben fontos helye van a
szenzomotoros fejlesztésnek, - amit Magyarországon nagy számban és jó
színvonalon művelnek is.
Ezen kívül vannak még egyéb
kiegészítő terápiás módszerek, amelyek hatékonyságáról – bár gyűlnek, de
ugyancsak nem áll rendelkezésre még elegendő adat.
Ilyen többek között pl. a
neuro-feedback, a speciális ADHD coaching, egyes étrendi kiegészítők,
mozgásprogramok, ezen kívül az esetek egy adott részében a diétás tanácsadásnak
is hatása lehet.
Fontos cél az ADHD ellátó rendszerének szervezésében a szakmák közötti együttműködésen alapuló, intézmény-közti együttműködés keretein belül nyújtott komplex, a gyermeket igény szerint folyamatosan végigkísérő segítségnyújtás, amely megfelelő időben
kezdődik, megfelelő ideig tart, kiemelt figyelmet fordít az intézmények és
élethelyzetek közötti átmenetekre, és amelyet megfelelő módon építenek fel és
szüntetnek meg.
Ugyancsak fontos cél minden érintett szempontjából, a hatékonyan működő
kapcsolat kiépítése a döntéshozókkal, a civil szféra bevonása (betegjogi ill.
egyéb támogató szervezetek, egyházi és más karitatív intézmények, alapítványok,
mozgalmak), valamint a kutatási irányok meghatározásához, a kutatási
folyamatokban való részvételhez, a kutatási eredmények gyakorlatba való
bevezetéséhez való proaktív viszonyulás.
